¹[Zsoltár, ének szombatnapra.] ²Jó dolog dicsérni az URat és éneket mondani nevednek, ó, Felséges! ³Hirdetni jó reggel kegyelmedet és hűségedet éjjelente ⁴tízhúrú hangszerrel és lanttal, hárfazengéssel. ⁵Mert megvidámítottál cselekedeteddel, URam, kezed műveiben örvendezem. ⁶Mily nagyok az alkotásaid, URam, igen mélységesek a gondolataid! ⁷A balga ember nem ismeri és a bolond nem érti meg ezt. ⁸Ha úgy sarjadnak is a gonoszok, mint a fű, és az álnokságot cselekvők mind virágoznak, végül mégis elpusztulnak. ⁹De te, URam, magasságos vagy örökké! ¹⁰Mert íme, ellenségeid, URam, ellenségeid elvesznek, és elszélednek mind a gonosztevők! ¹¹De az én szarvamat erőssé teszed, mint a bivalyét; friss olajjal öntözöl meg. ¹²Szememet ellenségeimen legeltetem, fülem az ellenem támadó gonosztevőkön mulat. ¹³Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekszik, mint a cédrus a Libánonon. ¹⁴Az ÚR házában vannak elültetve, Istenünk udvaraiban virulnak. ¹⁵Még vén korukban is teremnek, dúsak lesznek, és zöldellni fognak. ¹⁶Hirdetik, hogy igazságos az ÚR, az én kősziklám, és nincs benne hamisság!