¹[A karmesternek: Dávid zsoltára.] ²Boldog az, aki törődik a nyomorulttal; a veszedelem napján megmenti azt az ÚR. ³Az ÚR megőrzi és élteti őt; boldog lesz e földön, és nem adja oda ellenségei kívánságának. ⁴Az ÚR megerősíti őt betegágyán; bármi is a baja, jobbulást ad neki betegségéből. ⁵Azt mondtam: URam, kegyelmezz nekem, gyógyítsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened! ⁶Ellenségeim rosszat mondanak felőlem: Mikor hal már meg, és mikor vész ki a neve? ⁷Aki látogatóba jön, hiábavalóságot beszél. Összegyűjt szívében minden rosszat, azután kimegy az utcára, és kibeszéli. ⁸Gyűlölőim együtt suttognak rólam, gonoszat gondolnak felőlem: ⁹Gyógyíthatatlan métely szállt rá, ezért fekszik itt, és többé nem kel föl! ¹⁰Még a jóakaróm is, akiben bíztam, aki a kenyeremet ette, az is fölemelte sarkát ellenem. ¹¹De te, URam, könyörülj rajtam, és emelj föl engem, hadd fizessek meg nekik! ¹²Abból tudom meg, hogy kedvelsz engem, ha ellenségem nem ujjong fölöttem, ¹³engem pedig támogatsz feddhetetlenségemben, és színed elé állítasz örökre. ¹⁴Áldott az ÚR, Izráel Istene örökkön-örökké. Ámen, ámen!