¹[Dávidé; abból az időből, amikor őrültnek tettette magát Abímelek előtt, aki elűzte, ő pedig elment.] ²Áldom az URat minden időben, dicsérete mindig ajkamon van! ³Az ÚRral dicsekszik lelkem; hallják ezt a szegények, és örülnek. ⁴Dicsőítsétek velem az URat, és magasztaljuk együtt az ő nevét! ⁵Kerestem az URat, és meghallgatott engem, minden félelmemből kimentett engem. ⁶Akik őrá néznek, felvidulnak, és arcuk nem pironkodik. ⁷Ez a szegény kiáltott, és az ÚR meghallgatta, minden bajából kimentette őt. ⁸Az ÚR angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megszabadítja őket. ⁹Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az ÚR! Boldog az az ember, aki hozzá menekül. ¹⁰Féljétek az URat, ti szentjei! Mert akik őt félik, azoknak semmiben nincs fogyatkozásuk. ¹¹Az oroszlánok is szűkölködnek, éheznek, de akik az URat keresik, nem nélkülöznek semmi jót. ¹²Jöjjetek, fiaim, hallgassatok rám, megtanítalak titeket az ÚR félelmére! ¹³Ki az az ember, akinek tetszik az élet, és szeretne jó napokat látni? ¹⁴Tartóztasd meg nyelvedet a gonosztól és ajkadat a csalárd beszédtől. ¹⁵Kerüld a rosszat, és cselekedjél jót. Keresd a békességet és kövesd. ¹⁶Az ÚR szeme az igazakon van, és füle az ő kiáltásukra figyel. ¹⁷Az ÚR arca pedig a gonosztevők ellen fordul, és emlékezetüket is kiirtja a földről. ¹⁸Ha az igazak kiáltanak, az ÚR meghallgatja és minden bajukból kimenti őket. ¹⁹Közel van az ÚR a megtört szívűekhez, és megsegíti a megsebzett lelkeket. ²⁰Sok baj éri az igazat, de valamennyiből kimenti az ÚR. ²¹Megőrzi minden csontját, egy sem törik el közülük. ²²A gonoszt a gonoszság öli meg, és meglakolnak, akik gyűlölik az igazat. ²³Az ÚR megváltja szolgái lelkét, és senki sem lakol meg, aki hozzá menekül.