¹[A karmesternek: Dávid zsoltára.] ²Fölkel Isten, és elszélednek ellenségei, elfutnak előle gyűlölői. ³Ahogyan a füst eloszlik, úgy szétszéleszted őket; ahogyan a viasz elolvad a tűznél, úgy vesznek el a gonoszok Isten színe elől. ⁴Az igazak pedig örvendeznek és vigadnak Isten előtt, és vígan ujjonganak. ⁵Énekeljetek Istennek, zengedezzetek nevének! Készítsetek utat annak, aki a pusztákon át jön! ÚR az ő neve, örvendezzetek színe előtt! ⁶Árváknak atyja, özvegyek védelmezője Isten, szentséges hajlékában. ⁷Isten hazahozza az elhagyottakat, kihozza boldogságra a foglyokat, csak a pártütők maradnak sivár helyen. ⁸Istenem, amikor kivonultál néped előtt, amikor a pusztában jártál, [Szela] ⁹rengett a föld, az egek is csepegtek Isten előtt; még a Sínai is, Istennek, Izráel Istenének színe előtt. ¹⁰Bő záporesőt hullattál örökségedre, Istenem, és a lankadót megerősítetted. ¹¹Nyájad lakozást lelt benne: jóvoltodból te viselsz gondot a szegényre, Istenem! ¹²Az Úr ad üzenetet, asszonyok nagy serege hozza az örömhírt: ¹³A seregek királyai futva menekülnek, és aki a házban maradt, zsákmányt osztogat. ¹⁴Ha karámok között hevertek is, olyanok lesztek, mint a galamb szárnya, amelyet ezüst borít, vagy mint vitorlatollai, amelyek aranylón fénylenek. ¹⁵Amikor a Mindenható szétszórja a királyokat, olyan lesz az, mintha hó esett volna a Calmónon. ¹⁶Isten hegye a Básán-hegy; sokormú hegy a Básán-hegy. ¹⁷Miért nézitek irigykedve, ti sokormú hegyek, azt a hegyet, amelyet Isten lakóhelyéül választott? Bizony ott lakik az ÚR mindörökké! ¹⁸Isten harci szekere számtalan, ezerszer ezer. Az Úr közöttük van szentségben, mint a Sínai-hegyen. ¹⁹Fölmentél a magasságba, foglyokat vezettél, embereket fogadtál el adományként; még a pártütők is idejönnek lakni, ó, URam Isten! ²⁰Áldott legyen az Úr! Napról napra gondoskodik rólunk szabadító Istenünk! [Szela] ²¹A mi Istenünk szabadító Isten; az ÚR, a mi Urunk kihoz a halálból is. ²²Bizony szétzúzza Isten ellenségei fejét, a bűnben járók üstökös koponyáját. ²³Azt mondta az Úr: Básánból is visszahozlak, a tenger mélységéből is felhozlak, ²⁴hogy lábad vérben gázoljon, kutyáid nyelve az ellenségből lakmározzék. ²⁵Látták bevonulásodat, Istenem! Az én Istenem, királyom bevonulását a szentélybe. ²⁶Elöl mentek az énekesek, utánuk a hárfások, középen a doboló leányok. ²⁷Áldjátok Istent a gyülekezetekben, áldjátok az Urat, ti Izráel magvából valók! ²⁸Ott van Benjámin, a legkisebb, mint vezető, Júda fejedelmei és gyülekezetük; Zebulon fejedelmei és Naftali fejedelmei. ²⁹Isten adta a hatalmadat! Erősítsd meg, Isten, azt, amit értünk cselekedtél! ³⁰Jeruzsálemi templomodért királyok hoznak majd neked ajándékokat. ³¹Fenyítsd meg a nádas vadját, a bikák csordáját a népek bikáival együtt, akik az ezüstöt pazarolják. Szórd szét a népeket, akik a háborúban gyönyörködnek. ³²Eljönnek majd a főemberek Egyiptomból, Etiópia sietve nyújtja ki kezét Isten felé. ³³E föld országai mind, énekeljetek Istennek, zengjetek dicséretet az Úrnak. [Szela] ³⁴Aki az egek egein tónol, az ősi egeken, íme, onnan szól hatalmas szóval. ³⁵Hirdessétek Isten hatalmát, akinek fensége Izráelen és hatalma a fellegekben van. ³⁶Félelmetes vagy, Istenem, szentélyedben! Izráel Istene ad erőt és hatalmat a népnek. Áldott legyen Isten!