¹Ott ültünk Babilón folyói mellett, és sírtunk, amikor Sionra emlékeztünk. ²Az ott lévő fűzfákra akasztottuk hárfáinkat, ³mert énekszóra nógattak ott elfogóink, kínzóink pedig víg dalra, amikor ezt mondták: Énekeljetek nekünk a Sion énekeiből! ⁴Hogyan énekelnénk az ÚR énekét idegen földön? ⁵Ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem, felejtkezzék el rólam a jobb kezem! ⁶Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha nem emlékezem meg rólad, ha nem Jeruzsálemet tekintem legfőbb örömömnek. ⁷Emlékezzél meg, URam, Edóm fiairól, akik azt mondták Jeruzsálem napján: Romboljátok le, romboljátok le egészen az alapjáig! ⁸Babilón leánya, te pusztulásra való! Áldott legyen, aki megfizet neked azért, amit tettél velünk! ⁹Áldott legyen, aki megragadja és sziklához csapja kisdedeidet!