¹[A karmesternek:] [a „Szőlőtaposók” dallamára. Dávid zsoltára.] ²URunk, Istenünk, mily felséges a neved az egész földön, az egekre helyezted dicsőségedet! ³A csecsemők és csecsszopók szája által erősíted meg hatalmadat ellenfeleiddel szemben, hogy elnémítsd az ellenséget és a bosszúállót. ⁴Mikor látom az eget, ujjaid munkáját, a holdat és a csillagokat, amelyeket elrendeztél, ⁵azt mondom: Micsoda az ember, hogy megemlékezel róla, és az ember fia, hogy gondod van rá? ⁶Hiszen csak kevéssel tetted kisebbé Istennél, dicsőséggel és tisztességgel koronáztad meg őt! ⁷Úrrá tetted őt kezed munkáin, mindent a lába alá vetettél: ⁸juhokat és mindenféle jószágot, sőt még a mezei vadakat is, ⁹az ég madarait és a tenger halait, mindent, ami a tenger ösvényein jár. ¹⁰URunk, Istenünk, mily felséges a neved az egész földön!