¹[A karmesternek: húros hangszerre.] [Dávid zsoltára.] ²URam, ne feddj meg engem haragodban, és ne ostorozz engem felindulásodban! ³Könyörülj rajtam, URam, mert ellankadtam, gyógyíts meg, URam, mert csontomig hat a rettegés! ⁴Lelkem is igen retteg, és te, ó, URam, meddig maradsz távol? ⁵Térj vissza, URam, mentsd ki lelkemet, segíts meg engem kegyelmedért. ⁶Mert nem emlékeznek meg rólad a halálban, kicsoda dicsőít téged a Seolban? ⁷Elfáradtam sóhajtozásomban, egész éjjel áztattam ágyamat, könnyhullatással öntöztem ágyamat. ⁸Szemem elbágyadt a bánattól, elgyengült sok szorongatóm miatt. ⁹Távozzatok tőlem mind, ti gonosztevők, mert az ÚR meghallgatja sírásom hangját. ¹⁰Meghallgatta könyörgésemet az ÚR, elfogadja imádságomat az ÚR. ¹¹Megszégyenül és megzavarodik majd minden ellenségem; meghátrálnak és megszégyenülnek egy pillanat alatt.