¹[A karmesternek: Dávidé, az ÚR szolgájáé, aki azon a napon mondta el az ÚRnak ennek az éneknek a szavait, amelyen az ÚR megszabadította minden ellensége és Saul kezéből.] ²[Ezt mondta:] Szeretlek URam, én erősségem! ³Az ÚR az én kősziklám, váram és szabadítóm, az én Istenem, kősziklám, őbenne bízom; az én pajzsom, üdvösségem szarva, menedékem. ⁴Az ÚRhoz kiáltok, aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől. ⁵A halál kötelei vettek körül, és az istentelenség árja rettentett engem. ⁶A Seol kötelei vettek körül, és a halál csapdái fogtak meg. ⁷Szükségemben az URat hívtam, és Istenemhez kiáltottam. Meghallotta hangomat templomából, és kiáltásom fülébe jutott. ⁸Megindult, megrendült a föld, s a hegyek alapjai inogtak, megindultak, mert haragra gyúlt. ⁹Füst szállt fel az orrából, szájából emésztő tűz; izzó parázs gerjedt benne. ¹⁰Lehajtotta az eget, és leszállt, homály volt a lába alatt. ¹¹Kerúbon járt, és szelek szárnyán suhant. ¹²A sötétséget tette rejtekhelyévé maga körül, mint egy sátrat; a sötét felhőt és sűrű fellegeket. ¹³Az előtte lévő fényességből előtűntek felhői jégesővel és izzó parázzsal. ¹⁴Dörgött az ÚR az egekben, zengett a Magasságos; jégeső hullt és izzó parázs. ¹⁵Kilőtte nyilait, és szétszórta őket, villámokat röpített mindenfelé. ¹⁶Előtűnt a vizek medre, és megmutatkoztak a világ alapjai a te feddésedtől, URam, orrod leheletének szelétől. ¹⁷Lenyúlt a magasból, és fölvett engem, kihúzott a nagy vizekből. ¹⁸Megszabadított erős ellenségemtől, gyűlölőimtől, akik hatalmasabbak voltak nálam. ¹⁹Rám törtek a veszedelmem napján, de az ÚR volt a támaszom. ²⁰Tágas helyre vitt ki engem, kiragadott engem, mert kedvét leli bennem. ²¹Az ÚR megfizetett nekem igazságom szerint, kezem tisztasága szerint fizetett meg nekem. ²²Mert megőriztem az ÚR útjait, és nem hagytam el gonoszul Istenemet. ²³Minden ítélete előttem van, és rendeléseit nem vetettem el magamtól. ²⁴Feddhetetlen voltam előtte, őrizkedtem a vétektől. ²⁵Ezért megfizetett nekem az ÚR igazságom szerint, kezem tisztasága szerint, amely szeme előtt van. ²⁶Az irgalmashoz irgalmas vagy, a feddhetetlenhez feddhetetlen vagy. ²⁷A tisztához tiszta vagy, s a visszáshoz visszás vagy. ²⁸Mert te megtartod a nyomorult népet, és megalázod a kevély szemeket. ²⁹Mert te gyújtod meg a mécsesemet. Az ÚR, az én Istenem megvilágosítja sötétségemet. ³⁰Mert általad a táboron is átfutok, Istenemmel a kőfalon is átugrom. ³¹Isten útja tökéletes, az ÚR beszéde színtiszta. Pajzsa ő mindazoknak, akik bíznak benne. ³²Mert kicsoda Isten az ÚRon kívül? És kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kívül? ³³Isten az, aki erővel övez föl engem, és tökéletessé teszi utamat. ³⁴Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé, és magaslatokra állít engem. ³⁵Ő tanítja kezemet a harcra, karom meghajlítja az ércíjat. ³⁶Üdvösséged pajzsát adtad nekem, jobbod támogat, és jóvoltod fölmagasztalt engem. ³⁷Teret adtál lépteimnek, és nem tántorog a lábam. ³⁸Üldözöm ellenségeimet, és elérem őket, nem térek vissza, míg meg nem semmisülnek. ³⁹Összetöröm őket, hogy föl sem kelhetnek, lábam elé hullanak. ⁴⁰Mert te öveztél föl engem erővel a harcra, és elém vetetted azokat, akik felkeltek ellenem. ⁴¹Megadtad, hogy ellenségeim meghátráljanak, és elpusztíthattam gyűlölőimet. ⁴²Kiáltoznak, de nincs szabadító, az ÚRhoz kiáltanak, de nem felel nekik. ⁴³Apróra töröm őket, mint a szélhordta por, és megtaposom őket, mint az utca sarát. ⁴⁴Megmentettél engem a nép pártoskodásaitól, nemzetek fejévé tettél engem. Olyan nép szolgál nekem, amelyet nem ismertem. ⁴⁵Amint meghallja fülük szavamat, engedelmeskednek, és az idegenek is hízelegnek nekem. ⁴⁶Mert eltikkadtak az idegenek, és reszketve jönnek elő erődeikből. ⁴⁷Él az ÚR, és áldott az én kősziklám; magasztaltassék hát üdvösségem Istene. ⁴⁸Isten az, aki bosszút áll értem, népeket vet alám, ⁴⁹és megment ellenségeimtől. Az ellenem felkelőkkel szemben fölmagasztal, és megszabadít az erőszakos emberektől. ⁵⁰Ezért dicsérlek téged, URam, a nemzetek között, és éneket zengek nevednek. ⁵¹Nagy segítséget ad királyának, és irgalmasságot cselekszik fölkentjével, Dáviddal és utódaival mindörökké.