¹[A karmesternek: Kórah fiainak éneke, magas hangra.] ²Isten a mi oltalmunk és erősségünk; igen biztos segítség a nyomorúságban. ³Azért nem félünk, ha megindulna is a föld, ha hegyek omlanának is a tenger közepébe. ⁴Zúghatnak, tajtékozhatnak hullámai; hegyek rendülhetnek meg háborgásától. [Szela] ⁵Van egy folyam, melynek árja Isten városát örvendezteti, a Felséges szent hajlékait. ⁶Isten van benne, nem rendül meg; megsegíti Isten virradatkor. ⁷Nemzetek zajonganak, országok meginognak; ha az ÚR kiengedi hangját, megolvad a föld. ⁸A seregek URa velünk van, Jákób Istene a várunk. [Szela] ⁹Jöjjetek, lássátok az ÚR tetteit, aki pusztává teheti a földet. ¹⁰Háborúkat némít el a földkerekségen, íjat tör, és kopját ront, harci szekereket éget el. ¹¹Csendesedjetek el, és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten! Magasztalnak a népek, magasztal a föld is. ¹²A Seregek URa velünk van, Jákób Istene a várunk!