¹[A karmesternek: húros hangszerre. Dávid tanítása.] ²Istenem, hallgasd meg imádságomat, és ne rejtőzz el könyörgésem elől! ³Figyelj rám, és hallgass meg engem, mert kesergek a bajok miatt, és megzavarodtam ⁴az ellenség hangja és a hitetlenek nyomorgatása miatt, mert romlást zúdítanak rám, és dühödten támadnak engem. ⁵Szívem reszket bensőmben, és halálfélelem tört rám. ⁶Félelem és rettegés fogott el, és borzongás járt át engem. ⁷Azt mondtam: Bárcsak szárnyam volna, mint a galambnak! Elrepülnék és megnyugodnék. ⁸Íme, messzire mennék, és a pusztában laknék. [Szela] ⁹Sietve keresnék menedéket e sebes szél, e forgószél elől. ¹⁰Zavard össze őket, Uram, és oszd meg nyelvüket; mert csak erőszakot és háborgást látok a városban. ¹¹Nappal és éjjel körüljárják kőfalait, bent pedig gonoszság és ártalom van. ¹²Veszedelem van benne, és nem távozik tereiről a zsarnokság és csalárdság. ¹³Mert nem ellenség szidalmazott engem, hiszen azt elszenvedném; nem gyűlölőm emelkedett föl ellenem, hiszen elrejtőztem volna előle. ¹⁴Hanem te, hozzám hasonló halandó, bizalmasom és jó barátom, ¹⁵akivel édes bizalomban éltünk együtt, és akivel Isten házába jártunk a sokasággal együtt. ¹⁶Jöjjön rájuk a halál, szálljanak elevenen a Seolba, mert gonoszság vett lakozást közöttük! ¹⁷Én pedig Istenhez kiáltok, és az ÚR megsegít engem. ¹⁸Este, reggel és délben sóhajtozom és jajgatok, és ő meghallja hangomat. ¹⁹Megszabadítja lelkemet a rám támadóktól, hogy békességem legyen, bár sokan vannak ellenem. ²⁰Isten meghallgat, és megalázza őket, akik nem akarnak megváltozni, és nem félik Istent; mert kezdettől fogva ő ül a trónon. [Szela] ²¹Kezet emelt a vele békességben lévőkre, megszegte szövetségét. ²²A vajnál is simább a szája, de szívében háborúság van. Beszéde lágyabb az olajnál, pedig kivont kard az. ²³Vesd az ÚRra terhedet, és ő gondot visel rólad. Nem engedi sohasem, hogy ingadozzék az igaz. ²⁴Istenem, te a veszedelem vermébe taszítod őket; a vérszomjas és álnok emberek életük felét sem érik el. De én benned bízom!