¹[A karmesternek: Dávid tanítása] ²[abból az időből, amikor az edómi Dóég elment, és hírt vitt Saulnak, és ezt mondta neki: Dávid Ahimelek házába ment be.] ³Mit dicsekszel gonoszságoddal, ó, te nagy hős? Isten kegyelme szüntelen megmarad. ⁴Ártalmamra vagy te, ármánykodó, nyelved olyan, mint az éles borotva! ⁵Inkább szereted a gonoszt, mintsem a jót; és inkább hazugságot mondasz, mint az igazságot. [Szela] ⁶Szeretsz minden ártalmas beszédet, és álnok a nyelved. ⁷Romlást hoz rád Isten végleg, megragad, kigyomlál hajlékodból, és kiszaggat téged gyökerestül az élők földjéről. [Szela] ⁸Látják ezt az igazak, és félnek, és őrajta nevetnek majd: ⁹Íme, egy olyan férfi, aki nem Istent fogadta erősségévé, hanem nagy gazdagságában bízott, és gonoszságában volt az ereje! ¹⁰De én olyan vagyok, mint a zöldellő olajfa Isten házában, bízom Isten kegyelmében örökkön-örökké. ¹¹Áldalak téged örökké, hogy így tettél, és szentjeiddel együtt nevedben reménykedem, mert jó.