¹[A karmesternek: zsoltár, Dávid éneke.] ²Tied a hódolat, a dicséret a Sionon, Istenem, és neked teljesítik ott a fogadalmakat. ³Ó, könyörgést meghallgató! Hozzád folyamodik minden ember. ⁴Bűneim erőt vettek rajtam, de te megbocsátod vétkeinket. ⁵Boldog, akit kiválasztasz és magadhoz fogadsz, hogy udvaraidban lakozzon. Hadd teljünk be házad javaival, templomod szentségével! ⁶Csodálatos dolgokkal felelsz nekünk igazságod szerint, szabadító Istenünk, mindenki bizodalma e föld határáig és a messzi tengereken, ⁷aki hegyeket formáltál erőddel, és hatalommal övezted körül magad, ⁸aki lecsillapítottad a tengerek moraját, hullámaik zúgását és a népek háborgását. ⁹Félnek jeleidtől még a föld szélén lakók is; megörvendezteted napkelet és napnyugat tájait. ¹⁰Meglátogatod a földet és elárasztod, nagyon meggazdagítod. Isten folyója tele van vízzel. Gabonát szerzel az embereknek, mert úgy határoztál. ¹¹Megitatod barázdáit, göröngyeit szétlapítod, záporesővel meglágyítod, termését megáldod. ¹²Megkoronázod az esztendőt jóvoltoddal, és nyomodban bőség fakad. ¹³A puszta legelőit vízzel öntözöd, és vígság övezi a halmokat. ¹⁴A legelőket nyájak lepik el, és a völgyeket gabona borítja; ujjonganak és énekelnek.