¹[A karmesternek: Kórah fiainak tanítása.] ²Ó, Istenünk! Fülünkkel hallottuk, atyáink beszélték el nekünk azt a dolgot, amelyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél. ³Nemzeteket űztél ki saját kezeddel, őket pedig helyükbe ültetted. Népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted. ⁴Mert nem fegyverükkel szereztek földet, és nem az ő karjuk segített nekik, hanem a te jobbod, a te karod és a te arcod világossága, mert kedvelted őket. ⁵Te vagy a királyom, ó, Istenem! Rendelj segítséget Jákóbnak! ⁶Általad verjük le szorongatóinkat, nevedben tiporjuk le támadóinkat. ⁷Mert nem az íjamban bízom, és kardom sem véd meg engem, ⁸hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg. ⁹Istent dicsérjük mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. [Szela] ¹⁰Mégis elvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel. ¹¹Megfutamítottál minket szorongatóink elől, és gyűlölőink kifosztottak bennünket. ¹²Odadobtál minket mint vágójuhokat, és szétszórtál minket a nemzetek között. ¹³Nagyon olcsón adtad el népedet, és nem tartottad magasra az árát. ¹⁴Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyolnak és nevetnek a körülöttünk levők. ¹⁵Példabeszéd tárgyává tettél a népek között, fejüket csóválják a nemzetek. ¹⁶Gyalázatom naponta előttem van, és arcom szégyene elborít engem ¹⁷a csúfolók és káromlók szava miatt, az ellenség és a bosszúálló miatt. ¹⁸Mindez utolért minket, mégsem felejtettünk el téged, és nem szegtük meg szövetséged. ¹⁹Nem pártolt el tőled a szívünk, lépteink sem tértek le ösvényedről; ²⁰noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát. ²¹Ha elfelejtettük volna Istenünk nevét, és idegen istenhez emeltük volna föl kezünket, ²²vajon nem vette volna észre ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szív titkait. ²³Bizony érted gyilkolnak minket mindennap; vágójuhoknak tekintenek minket. ²⁴Kelj fel! Miért alszol, Uram? Kelj föl, ne vess el minket örökre! ²⁵Miért rejted el arcodat, miért felejted el nyomorúságunkat és elnyomatásunkat? ²⁶Bizony porba hanyatlik lelkünk, földhöz tapad a testünk. ²⁷Kelj föl segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!