¹[A karmesternek: a „Ne veszíts el” dallamára. Dávid bizonyságtétele, amikor Saul embereket küldött, hogy figyeljék a házát, és megöljék őt.] ²Szabadíts meg engem ellenségeimtől, Istenem, ments meg a rám támadóktól! ³Szabadíts meg a gonosztevőktől, és segíts meg engem a vérontó emberekkel szemben. ⁴Mert íme, lelkem után leselkednek, összegyűlnek ellenem az erősek, pedig sem hibám, sem vétkem nincs, URam! ⁵Bár nincs bűnöm, sietve ellenem készülnek. Kelj fel segítségemre, és lásd meg őket! ⁶Te, URam, Seregek Istene, Izráel Istene, kelj föl! Büntesd meg mind e népeket, ne könyörülj senkin, aki hamisságot cselekszik. [Szela] ⁷Este megjelennek, ordítanak, mint az eb, körüljárják a várost. ⁸Íme, szájukkal üvöltenek, ajkuk között kard van, mert azt gondolják: Kicsoda hallja meg? ⁹Te pedig, URam, nevetsz rajtuk, és csúffá teszed mind e népeket. ¹⁰Te vagy az erőm, rád figyelek, mert Isten az én váram. ¹¹Elém jön kegyelmes Istenem, és látnom engedi ellenségeim vesztét. ¹²Ne öld meg őket, hogy népem ne felejtsen! Tedd őket bujdosóvá hatalmaddal, és alázd meg őket, Uram, mi pajzsunk! ¹³Szájukban vétek ajkuk beszéde, ejtse csapdába őket kevélységük, mert csak átkot és hazugságot szólnak. ¹⁴Veszítsd el őket haragodban, veszítsd el őket, hogy ne legyenek! Hadd tudják meg egészen a föld határáig, hogy Isten uralkodik Jákób fölött. [Szela] ¹⁵Este visszatérnek, vonítanak, mint az ebek, körüljárják a várost. ¹⁶Élelem után kószálnak, és ha nem laknak jól, nyüszítenek. ¹⁷Én pedig hatalmadról énekelek, minden reggel kegyelmedet magasztalom; mert váram vagy és menedékem nyomorúságom napján. ¹⁸Én erősségem, neked énekelek! Mert Isten az én váram. Ő az én kegyelmes Istenem!