¹[Az ezráhi Étán tanítása.] ²Az ÚR kegyelmességét hadd énekeljem örökké! Szám nemzedékről nemzedékre hirdeti hűséges voltodat. ³Mert azt mondom: Örökké megáll a te kegyelmességed, és megerősíted hűségedet az egekben. ⁴Szövetséget kötöttem választottammal, megesküdtem szolgámnak, Dávidnak: ⁵Örökre megerősítem utódaidat, és nemzedékről nemzedékre megszilárdítom királyi trónodat. [Szela] ⁶Az egek magasztalják csodálatos tetteidet, URam, hűségedet is a szentek gyülekezetében. ⁷Mert kicsoda van a felhőkben, aki az ÚRhoz hasonlítható volna, s ki olyan, mint az ÚR a Hatalmas fiai között? ⁸Igen rettenetes Isten ő a szentek gyűlésében, és félelmetes mindazoknak, akik körülötte vannak. ⁹URam, Seregek Istene! Kicsoda olyan erős, mint te, URam? Hűséged körülvesz téged. ¹⁰Te uralkodsz a tenger háborgásán, mikor hullámai tornyosulnak, te lecsöndesíted őket. ¹¹Te döfted át halálosan Ráhábot, erős karoddal szélnek eresztetted ellenségeidet. ¹²Tied az ég, és tied a föld is, te vetettél alapot e világnak és mindennek, ami betölti. ¹³Te teremtettél északot és délt; nevednek ujjong a Tábor és a Hermón. ¹⁴Karod hatalmas, kezed erős, jobbod méltóságos. ¹⁵Igazság és jogosság az alapja királyi trónodnak, kegyelem és hűség jár arcod előtt. ¹⁶Boldog nép az, amely érti a kürt szavát, amely arcod világosságánál jár, ó, URam! ¹⁷Nevednek örvendeznek mindennap, igazságod fölmagasztalja őket. ¹⁸Mert te vagy erejük ékessége; jóakaratod emeli föl a mi szarvunkat is. ¹⁹Mert az ÚRtól van a mi pajzsunk és Izráel Szentjétől a mi királyunk. ²⁰Annak idején látomásban szóltál kegyeseidnek, és azt mondtad: Segítséget nyújtottam a vitéznek, fölmagasztaltam a népből választottat. ²¹Megtaláltam szolgámat, Dávidot, szent olajommal kentem föl őt. ²²Kezem állandóan vele lesz, sőt az én karom erősíti meg őt. ²³Nem igázza le őt az ellenség, és gonosz ember sem nyomorgatja. ²⁴Mert előtte rontom meg szorongatóit, és verem le gyűlölőit. ²⁵Hűségem és kegyelmem vele lesz, és nevem által lesz magasztos a hatalma. ²⁶Ráteszem kezét a tengerre és jobbját a folyókra. ²⁷Így szólít engem: Atyám vagy, én Istenem, és szabadításom kősziklája! ²⁸Én meg elsőszülöttemmé teszem őt, és feljebbvalóvá a föld királyainál. ²⁹Örökké megtartom kegyelmemet iránta, és nem szűnik meg szövetségem vele. ³⁰Mindig törődöm magzatai megmaradásával és trónjával, amíg csak tartanak az ég napjai. ³¹Ha fiai elhagyják tanításomat, és nem járnak végzéseim szerint, ³²ha megszegik rendelkezéseimet, és nem tartják meg parancsolataimat, ³³akkor vesszővel látogatom meg bűnüket és csapásokkal álnokságukat. ³⁴De kegyelmemet nem vonom meg tőle, és hűséges voltomban nem hazudom. ³⁵Nem szegem meg szövetségemet, és nem másítom meg, ami kijött a számból. ³⁶Megesküdtem egyszer szentségemre; vajon megcsalhatnám-e Dávidot? ³⁷Magva örökké megmarad, és királyi trónja olyan előttem, mint a Nap. ³⁸Megáll örökké, mint a Hold: a hű tanú az égben. [Szela] ³⁹De te mégis elvetetted és megutáltad őt, megharagudtál fölkentedre. ⁴⁰Fölbontottad a szolgáddal kötött szövetséget, földre tiportad koronáját. ⁴¹Lerontottad minden kőfalát, rommá tetted erősségeit. ⁴²Minden arra járó fosztogatja, gyalázattá lett szomszédai előtt. ⁴³Fölmagasztaltad szorongatói jobbját, és megvidámítottad minden ellenségét. ⁴⁴Még fegyvere élét is elvetted, és nem segítetted őt a harcban. ⁴⁵Eltörölted fényességét, és királyi trónját a földre vetetted. ⁴⁶Megrövidítetted ifjúságának napjait, szégyent borítottál rá. [Szela] ⁴⁷Meddig rejtőzöl még, URam, oly soká; miért ég haragod, mint a tűz? ⁴⁸Emlékezzél meg rólam: milyen rövid az élet! Milyen mulandónak teremtettél minden embert! ⁴⁹Kicsoda az, aki életben maradhat, és nem lát halált; és ki szabadulhat meg a halál kezéből? [Szela] ⁵⁰Hol van előbbi kegyelmességed, Uram, hűséged, amelyről megesküdtél Dávidnak? ⁵¹Emlékezzél meg, Uram, szolgád gyalázatáról: sok nép miatt hordozom azt bensőmben. ⁵²Mert ellenségeid gyaláztak, URam, fölkented lépéseit gyalázták. ⁵³Áldott legyen az ÚR mindörökké! Ámen, ámen.