1[Dávid zsoltára, amikor fia, Absolon elől menekült.] 2URam, hogy megsokasodtak ellenségeim! Sokan vannak, akik rám támadnak! 3Sokan mondják lelkem felől: Nincs számára segítség Istennél. [Szela] 4De te, ó, URam, pajzsom vagy nekem, dicsőségem, aki fölmagasztalod a fejem. 5Fennszóval kiáltok az ÚRhoz, és ő meghallgat engem szent hegyéről. [Szela] 6Lefekszem és elalszom, majd fölébredek, mert az ÚR támogat engem. 7Nem félek sokezernyi néptől sem, amely ellenségesen körülvett engem. 8Kelj föl, URam, szabadíts meg, Istenem! Mert te vered arcul minden ellenségemet; a gonoszok fogait összetöröd. 9Az ÚRé a szabadítás. Legyen áldásod népeden!