¹[A karmesternek: Dávid zsoltára.] ²Várva vártam az URat, és ő hozzám hajolt, meghallgatta kiáltásomat. ³Kivont engem a pusztulás gödréből, a sáros fertőből. Sziklára állította lábamat, és megerősítette lépteimet. ⁴Új éneket adott a számba: Istenünk dicséretét. Sokan látják ezt, félik az URat, és bíznak benne. ⁵Boldog ember az, aki az ÚRba veti bizodalmát, és nem fordul a kevélyekhez és a hazugságra vetemedőkhöz! ⁶Sokat tettél értünk, URam Istenem, csodáiddal és terveiddel. Nincs hozzád hasonló. Hirdetném és elbeszélném, de több az annál, semhogy fölsorolhatnám. ⁷Véresáldozatot és ételáldozatot nem kedveltél, de megnyitottad fülemet. Égőáldozatot és bűnért való áldozatot sem kívántál. ⁸Akkor azt mondtam: Íme, jövök; a könyvtekercsben írva van felőlem. ⁹Akaratod teljesítésében lelem kedvemet, ó, Istenem, törvényed szívem közepén van. ¹⁰Hirdetem igazságodat a nagy gyülekezetben; íme, nem zárom be ajkamat, te tudod, ó, URam! ¹¹Igazságodat nem rejtem el szívem mélyén, hanem elbeszélem hűségedet és szabadításodat. Nem titkolom el kegyelmedet és igazságodat a nagy gyülekezet előtt. ¹²Te, URam, ne vond meg tőlem irgalmadat, kegyelmed és igazságod védjen meg szüntelen! ¹³Mert annyi baj vett körül, hogy meg se számolhatom. Utolértek bűneim, a végét nem is látom. Számosabbak hajszálaimnál, és a szívem is elhagyott engem. ¹⁴Tessék, URam, neked, hogy megments engem! URam, siess segítségemre! ¹⁵Szégyenüljenek meg és piruljanak mindazok, akik életemre törnek, hogy elveszítsék azt. Riadjanak vissza, és érje gyalázat azokat, akik a bajomat kívánják. ¹⁶Pusztuljanak el gyalázatosságuk miatt, akik azt mondják nekem: Hahaha! ¹⁷Örüljenek és örvendezzenek benned mindazok, akik téged keresnek. Hadd mondhassák mindig, akik vágyódnak szabadításodra: Magasztaltassék föl az ÚR! ¹⁸Noha szegény és nyomorult vagyok, az én Uram gondoskodik rólam. Te vagy segítségem, szabadítóm; ó, Istenem, ne késsél!