¹[A karmesternek: a „Ne veszíts el” dallamára. Dávid bizonyságtétele, amikor Saul elől a barlangba menekült.] ²Könyörülj rajtam, Istenem, könyörülj rajtam, mert hozzád menekül a lelkem, és szárnyad árnyékában keresek oltalmat, amíg elvonul a veszedelem. ³A magasságos Istenhez kiáltok, Istenhez, aki jót végez felőlem. ⁴Segítséget küld a mennyből, és megtart engem, megcsúfolja azt, aki elnyelne engem. [Szela] Isten elküldi kegyelmét és hűségét. ⁵Oroszlánok között vagyok, tűzokádók között fekszem, akiknek foga lándzsa és nyíl, nyelve pedig éles kard. ⁶Magasztaljanak téged az egekig, Istenem, az egész földön legyen ott a dicsőséged! ⁷Hálót vetettek a lábamnak, lelkem meggörnyedt. Vermet ástak nekem, de ők estek bele. [Szela] ⁸Kész a szívem, Istenem, kész a szívem. Hadd énekeljek és zengedezzek! ⁹Serkenj föl, dicsőségem, serkenj föl, lant és hárfa, hadd költsem föl a hajnalt! ¹⁰Hálát adok neked, Uram, a népek között, és zengedezek neked a nemzetek között. ¹¹Mert az egekig ér a te kegyelmed és a felhőkig a te hűséged. ¹²Magasztaljanak az egekig, Istenem, az egész földet töltse be dicsőséged!