¹[Ének. Ászáf zsoltára.] ²Istenem, ne maradj veszteg, ne hallgass, ó, Istenem, ne légy tétlen! ³Mert íme, háborognak ellenségeid, és gyűlölőid fölemelik fejüket. ⁴Néped ellen ravasz terveket szőnek, és tanácskoznak védenceid ellen. ⁵Azt mondják: Gyertek, veszítsük el őket, hogy megszűnjön e nép, és ne emlegessék többé Izráel nevét! ⁶Együtt, egy szívvel tanácskoztak, szövetséget kötöttek ellened: ⁷az edómiak sátrai és az izmáeliek, a móábiak és a hagriak, ⁸Gebál, Ammón és Amálék, Filisztea Tírusz lakóival együtt. ⁹Asszíria is szövetkezett velük, segítőjévé lettek Lót fiainak. [Szela] ¹⁰Úgy bánj velük, mint Midjánnal, mint Siserával, mint Jábinnal a Kísón- pataknál; ¹¹akik elvesztek Éndórnál, és a föld trágyájává lettek. ¹²Tedd őket és előkelőiket olyanná, mint Órebet és Zeébet, mint Zebahot és Calmunnát minden fejedelmükkel együtt, ¹³akik ezt mondták: Foglaljuk el magunknak Isten hajlékát! ¹⁴Istenem! Tedd őket olyanná, amilyen a forgószél és amilyen a szélfútta polyva. ¹⁵Ahogyan a tűz fölgyújtja az erdőt, és a láng fölégeti a hegyeket, ¹⁶úgy kergesd őket szélvészeddel, és úgy rettentsd őket forgószeleddel! ¹⁷Borítsd be arcukat gyalázattal, hogy keressék, URam, a te nevedet! ¹⁸Szégyenüljenek meg, és rettenjenek el örökre, piruljanak és pusztuljanak el! ¹⁹Tudják meg, hogy te, akinek ÚR a neve, egyedül te vagy felséges Isten az egész földön!