¹[A karmesternek: „A liliomok” dallamára. Dávidé.] ²Szabadíts meg engem, Istenem, mert a vizek már a lelkemig hatoltak! ³Mély sárba estem bele, ahol meg nem állhatok. Feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem. ⁴Elfáradtam a kiáltozásban, kiszáradt a torkom, szemem elbágyadt, míg Istenemet vártam. ⁵Többen vannak fejem hajszálainál, akik ok nélkül gyűlölnek engem. Hatalmasak, akik vesztemre törnek. Amit el sem raboltam, azt kell visszaadnom! ⁶Istenem, te ismered balgaságomat, és bűneim nyilvánvalóak előtted. ⁷Ne pironkodjanak miattam, akik benned reménykednek, Uram, Seregek URa! Ne szégyenüljenek meg miattam, akik téged keresnek, ó, Izráel Istene! ⁸Mert érted viselek gyalázatot, és érted borítja szégyenpír az arcomat. ⁹Idegenné lettem atyám fiai előtt és jövevénnyé anyám fiai előtt. ¹⁰Mert a házad iránti féltő szeretet emészt engem, a téged gyalázók gyalázásai hullanak reám. ¹¹Ha sírok, és böjtöléssel gyötröm lelkemet, az is gyalázatomra válik. ¹²Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszéd tárgya vagyok nekik. ¹³A kapuban ülők rólam beszélnek, és a borozgatók rólam énekelnek. ¹⁴De én hozzád könyörgök, URam: jó tetszésed idején, Istenem, kegyelmed sokasága szerint hallgass meg engem szabadító igazságoddal! ¹⁵Ments ki az iszapból, hogy el ne süllyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből! ¹⁶Ne borítson el a víznek árja, és ne nyeljen el az örvény, és a verem szája ne záruljon be fölöttem! ¹⁷Hallgass meg engem, URam, mert jó a te kegyelmed! Irgalmad bősége szerint tekints reám. ¹⁸Ne rejtsd el arcodat szolgád elől, mert bajban vagyok. Siess, hallgass meg engem! ¹⁹Légy közel lelkemhez, és válts meg engem, szabadíts meg ellenségeimtől! ²⁰Ismered gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; ismered minden szorongatómat. ²¹A gyalázat összetörte szívemet, és beteggé lettem. Részvétre vártam, de hiába; vigasztalókra, de nem találtam. ²²Sőt ételembe mérget tettek, és szomjúságomban ecettel itattak. ²³Váljék saját asztaluk kelepcévé, csapdává, amikor békében vannak. ²⁴Homályosodjék meg a szemük, hogy ne lássanak; tedd derekukat mindenkor roskadozóvá! ²⁵Öntsd ki rájuk haragodat, és izzó haragod érje utol őket! ²⁶Legyen pusztává szállásuk, és hajlékuknak ne legyen lakója. ²⁷Mert azt üldözik, akit megvertél, és fájdalmában megszólják azt, akit te sújtottál. ²⁸Büntesd meg álnokságukat, ne jussanak el igazságodra! ²⁹Töröltessenek ki az élők könyvéből, és az igazak közé ne írassanak be! ³⁰Engem pedig, aki nyomorult vagyok, és szenvedek, emeljen föl, Istenem, a te segítséged! ³¹Isten nevét dicsérem énekkel és magasztalom hálaadással. ³²Kedvesebb lesz ez az ÚR előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű bikánál. ³³Látják majd ezt a szenvedők, és örülnek. Ti Istent keresők, elevenedjék meg a szívetek! ³⁴Mert meghallgatja az ÚR a szegényeket, és nem veti meg az övéit, ha fogságban vannak is. ³⁵Dicsérje őt az ég és a föld, a tengerek és minden, ami csak mozog bennük! ³⁶Mert Isten megszabadítja a Siont, és fölépíti Júda városait; ott laknak majd, és birtokolni fogják. ³⁷Szolgáinak utódai öröklik, és ott laknak majd, akik nevét szeretik.