¹[A karmesternek: „A liliomok”-ra. Kórah fiainak tanítása. Ének a szerelmesről.] ²Szívemből szép beszéd árad; így szólok: művem a királynak szól. Nyelvem olyan, mint a gyors írnok tolla. ³Te vagy a legszebb az ember fiai között, kedvesség árad ajkadról, ezért meg is áld Isten örökre. ⁴Kösd derekadra kardodat, te vitéz, dicsőségedet és ékességedet! ⁵Ékességedben légy diadalmas az igazságért, szelídségért és jogosságért, és jobb kezed félelmetes dolgokra tanítson! ⁶Nyilaid hegyesek, a király ellenségeinek szívébe hatolnak; népek hullnak lábad alá. ⁷Trónod, ó, Isten, örökkévaló. Királyi pálcád az igazság pálcája. ⁸Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot, azért kent föl Isten, a te Istened társaid fölé az öröm olajával. ⁹Mirha, aloé, kasszia illata árad minden öltözetedből; elefántcsont palotákból hárfazene vidámít téged. ¹⁰Nemes asszonyaid között királylányok, jobb kezed felől a királyné áll ofíri aranyban. ¹¹Halld csak, leány, nézd csak, fordítsd ide füledet! Feledd el népedet és apád házát. ¹²Szépségedet a király kívánja. Hiszen urad ő, hódolj hát neki! ¹³Tírusz leánya és a nép gazdagjai ajándékkal hízelegnek neked. ¹⁴Csupa ékesség a király leánya odabent, arannyal van bevonva ruhája. ¹⁵Hímes öltözetben viszik a királyhoz, társai, a szűzek vonulnak utána; eléd vezetik őket. ¹⁶Örömmel és vígsággal vezetik be őket; így mennek be a király palotájába. ¹⁷Atyáid helyébe fiaid lépnek, akiket fejedelmekké teszel az egész földön. ¹⁸Hadd hirdessem nevedet nemzedékről nemzedékre. Örökkön-örökké dicsérni fognak a népek!