¹[Kórah fiainak zsoltára.] ²Nagy az ÚR, és méltó a dicséretre Istenünk városában, az ő szent hegyén. ³Szépen emelkedik az északi oldal felé a Sion hegye, az egész föld öröme, a nagy király városa. ⁴Palotáiban Isten van jelen, úgy ismerik ott, mint menedéket. ⁵Mert íme, a királyok összegyűltek, és mindnyájan tovatűntek. ⁶Mihelyt meglátták őt, elcsodálkoztak, megijedtek és szétfutottak. ⁷Rémület fogta el őket, olyan fájdalom, mint a szülő asszonyé. ⁸A keleti széllel összezúztad Tarsís hajóit. ⁹Amiről hallottunk, azt meg is láttuk a seregek URának városában, Istenünk városában. Örökre megerősítette azt Isten! [Szela] ¹⁰Kegyelmedről elmélkedünk, Istenem, templomod belsejében. ¹¹Amilyen a neved, Istenem, olyan a te dicséreted a föld határáig; jobbod igazsággal teljes. ¹²Örül Sion hegye, ujjonganak Júda leányai ítéleteden. ¹³Járjátok körül a Siont, kerüljétek meg, számoljátok meg tornyait! ¹⁴Jól nézzétek meg bástyáit, járjátok be palotáit, hogy elmondhassátok a jövő nemzedéknek: ¹⁵Bizony ez az Isten, a mi Istenünk mindörökké, ő vezet minket mindhalálig!