1[A karmesternek: Kórah fiainak zsoltára.] 2Jóakarattal voltál, URam, földedhez. Jóra fordítottad Jákób sorsát. 3Megbocsátottad néped álnokságát, elfedezted minden bűnét. [Szela] 4Visszafogtad nagy haragodat, elfordítottad haragod hevét. 5Állíts helyre minket, szabadító Istenünk, és szűnjék meg neheztelésed ellenünk! 6Vajon örökké haragszol ránk? Nemzedékről nemzedékre tart haragod? 7Nem elevenítesz-e meg minket újra, hogy néped örvendezhessen benned? 8Mutasd meg nekünk, URam, kegyelmedet, és add nekünk szabadításodat! 9Hadd halljam meg, mit szól az ÚR Isten! Bizony, békességet hirdet népének és kegyeseinek, hogy ne legyenek újra esztelenek. 10Bizony, közel van szabadítása az őt félőkhöz, hogy dicsősége lakozzék földünkön. 11A kegyelem és hűség összetalálkozik, az igazság és békesség megcsókolja egymást. 12Hűség sarjad a földből, és igazság tekint alá az égből. 13Az ÚR is megadja a jót, és földünk is megtermi gyümölcsét. 14Igazság jár előtte, és utat készít lépteinek.