¹[A karmesternek: Dávid zsoltára.] ²Hallgasd meg szavamat, Istenem, amikor panaszkodom, az ellenség rettentésétől mentsd meg életemet! ³Rejts el engem a rosszakarók fondorlata elől, a gonosztevők csődülete elől, ⁴akik megélesítik nyelvüket, mint a kardot, és sértő beszédükkel mint nyíllal céloznak, ⁵hogy rejtekükből lövöldözzenek a feddhetetlenre; hirtelen meglövik, és nem félnek. ⁶Megátalkodottak gonosz szándékukban; titokban megegyeznek, hogy tőrt vetnek, mert így beszélnek: Ki látja meg?! ⁷Álnokságokat koholnak, és a koholt tervet végrehajtják. Mert az ember bensője és szíve kikutathatatlan. ⁸De Isten meglövi őket, hirtelen nyíl üt sebet rajtuk. ⁹Elejti őket, saját nyelvük lesz ellenük; fejét csóválja mindenki, aki csak látja őket. ¹⁰Akkor félelem fog el minden embert, és hirdetni fogják Isten tetteit, megértik cselekedeteit. ¹¹Örvendeni fog az ÚRban az igaz, és hozzá menekül. És dicséretet mondanak a tiszta szívűek.