¹[A karmesternek: a „Ne veszíts el” dallamára. Dávid bizonyságtétele.] ²Valóban igazat szóltok, ti hatalmasok? Igazságosan ítéltek-e, ti emberek fiai? ³Vagy inkább hamisságot forgattok szívetekben, kezetek hamisan mér e földön? ⁴A gonoszok világra jöttük óta pártütők; a hazugok már anyjuk méhétől fogva tévelyegnek. ⁵Mérgük olyan, mint a kígyó mérge; olyanok, mint a süket vipera, amelynek be van zárva a füle. ⁶Ezért nem hallja a varázsló szavát, sem a kígyóbűvölő igézését, aki jártas a varázslásban. ⁷Istenem, törd össze szájukban a fogakat; az oroszlánok állkapcsát törd össze, URam! ⁸Olvadjanak el, folyjanak szét, mint a víz! Ha lőni akarnak, nyilaik legyenek tompák. ⁹Múljanak el, mint a csiga, amely szétmállik, vagy mint az asszony koraszülöttje, aki nem látta meg a napvilágot. ¹⁰Mielőtt megéreznék fazekaitok a tövis tüzét, elragadja azt a forgószél, akár zöld, akár száraz. ¹¹Örül az igaz, ha látja a bosszúállást, lába a gonosz vérében fürdik. ¹²Az emberek pedig ezt mondják: Mégiscsak van jutalma az igaznak, bizony van ítélő Isten e földön!