¹[A karmesternek: húros hangszerre. Ászáf zsoltára.] ²Ismerik Istent Júdában, nagy az ő neve Izráelben. ³Mert hajléka van Sálémban, és lakhelye a Sionon. ⁴Ott törte össze a tüzes nyilakat, a pajzsot, a kardot és a hadi szerszámokat. [Szela] ⁵Ragyogó vagy te, felségesebb, mint a zsákmányt adó hegyek. ⁶Kifosztottak lettek a büszke szívűek, álmukat alusszák, és ereje veszett minden hős kezének. ⁷A te dorgálásodtól, ó, Jákób Istene, megdermed mind a szekér, mind a ló. ⁸Félelmes vagy te, ki állhat meg arcod előtt, amikor haragszol? ⁹Ha az egekből kijelented ítéletedet, megretten és elcsöndesedik a föld. ¹⁰Mert fölkel Isten ítéletre, hogy megszabadítsa a föld minden nyomorultját! [Szela] ¹¹Az emberek iránti harag is dicsőít téged, még ha csak a harag maradékával is övezed fel magad. ¹²Tegyetek fogadalmat, és adjátok meg azt Isteneteknek, az ÚRnak! Mindnyájan, akik körülötte lakoztok, hozzatok ajándékot a Rettenetesnek! ¹³Mert megtöri a fejedelmek gőgjét, félik őt a föld királyai.