¹[A karmesternek: a „Ne veszíts el” dallamára. Ászáf zsoltára.] ²Magasztalunk téged, Istenünk, magasztalunk, mert közel van neved, ezt hirdetik csodatetteid. ³Ha kijelölöm az idejét, én méltányosan ítélek. ⁴Ha meginog a föld minden lakójával együtt, én erősítem meg oszlopait. [Szela] ⁵A kérkedőknek azt mondom: „Ne kérkedjetek!”, a gonoszoknak pedig, hogy „Ne emeljetek szarvat!”. ⁶Ne emeljétek magasra szarvatokat, ne szóljatok megkeményedett nyakkal. ⁷Mert nem keletről, nem nyugatról és nem is a puszta felől támad a fölmagasztalás, ⁸hanem Isten a bíró, aki az egyiket megalázza, a másikat fölmagasztalja. ⁹Mert pohár van az ÚR kezében, tele pezsgő, kevert borral. Ha tölt belőle, ki kell inni, még a seprőjét is ki kell hörpintenie a föld minden gonosztevőjének. ¹⁰Én pedig hirdetem ezt mindörökké, és dicséretet énekelek Jákób Istenének. ¹¹A gonoszok szarvait mind letördelem, az igaznak szarvai pedig fölmagasztaltatnak.