¹[Ének. Dávid zsoltára.] ²Kész az én szívem, Istenem, hadd énekeljek és zengedezzek lelkemből! ³Ébredj föl, lant és hárfa, hadd keltsem föl a hajnalt! ⁴Magasztallak téged a népek között, URam, zengedezek neked a nemzetek között! ⁵Mert nagy a kegyelmed, fölülmúlja az egeket, hűséged pedig a fellegekig ér! ⁶Téged illet az egeket fölülmúló magasztalás, Istenem, dicsőséged legyen az egész földön! ⁷Segíts jobboddal, és hallgass meg engem, hogy megszabaduljanak, akiket szeretsz. ⁸Isten így szólt szentségében: Örvendek, hogy feloszthatom Sikemet, és fölmérhetem Szukkót völgyét. ⁹Enyém Gileád, enyém Manassé, Efraim védősisak a fejemen, Júda az uralkodói pálcám, ¹⁰Móáb pedig a mosdómedencém, Edómra teszem sarumat, Filisztea felett diadalmasan ujjongok. ¹¹Ki visz el engem a bekerített városba? Ki vezet el engem Edómig? ¹²Nem te vagy-e az, Istenünk, aki megvetettél minket, és nem jársz seregeinkkel? ¹³Adj szabadulást nekünk az ellenségtől, mert hiábavaló az emberi segítség! ¹⁴Istennel hatalmasan cselekszünk, ő tapossa el ellenségeinket.