1[Dávid tanítása.] [Imádság abból az időből, amikor a barlangban volt.] 2Fennszóval hívom az URat, fennszóval könyörgök az ÚRhoz. 3Kiöntöm előtte panaszomat, elé tárom nyomorúságomat. 4Amikor elcsügged bennem a lelkem, te ismered ösvényemet. Tőrt vetettek elém az úton, amelyen járok. 5Tekints jobbra, és lásd meg, hogy senki sincs, aki ismerne. Nincsen számomra menedék, senki sem érdeklődik felőlem. 6Hozzád kiáltok, URam, és azt mondom: Te vagy oltalmam és örökségem az élők földjén. 7Figyelj esedezésemre, mert igen nyomorult vagyok! Szabadíts meg üldözőimtől, mert hatalmasabbak nálam! 8Vezesd ki lelkemet a börtönből, hogy magasztalhassam nevedet! Az igazak vesznek körül engem, amikor majd jót teszel velem.