¹[Dávid éneke, amelyet a benjámini Kús beszéde miatt énekelt az ÚRnak.] ²URam, Istenem, te vagy menedékem, szabadíts meg engem minden üldözőmtől, és ments meg engem, ³hogy szét ne tépjék lelkemet, mint az oroszlán, szét ne szaggassanak, ha nincsen szabadító. ⁴URam, Istenem, ha ilyet cselekedtem, ha álnokság van a kezemben, ⁵ha gonosszal fizettem a jóakarómnak, és tönkretettem azt, aki ok nélkül ellenségem volt, ⁶akkor ellenség üldözze lelkemet, érjen utol, és tiporja földre életemet, sújtsa porba dicsőségemet. [Szela] ⁷Kelj föl, URam, haragodban, emelkedjél föl ellenségeim dühe ellen! Kelj föl érettem te magad, és ítélj úgy, amint elhatároztad! ⁸Népek sokasága vegyen körül, és térj vissza fölöttük a magasságba. ⁹Az ÚR ítéli meg a népeket. Ítélj meg engem, URam, igazságom és ártatlanságom szerint! ¹⁰Szűnjék meg a gonoszok gazsága, és erősítsd meg az igazat, te, aki a szíveket és veséket vizsgálod, igazságos Isten! ¹¹Az én pajzsom az Isten, aki megszabadítja a tiszta szívűeket. ¹²Igaz bíró az Isten, olyan Isten, aki mindennap haragudhat. ¹³Ha nem tér meg a gonosz, kardját élesíti, megfeszíti íját, és célra tart. ¹⁴Halálos fegyvert fordít felé, és megtüzesíti nyilait. ¹⁵Íme, ha vajúdik benne a gonoszság, viszályt fogan, és hazugságot szül. ¹⁶Vermet ás, és mélyre vájja azt; de maga esik a verembe, amelyet készített. ¹⁷Visszafordul fejére mindaz, amit elkövetett, és visszaszáll fejére erőszakossága. ¹⁸Dicsérem az URat igazságáért, és dicsőítő éneket zengek a felséges ÚR nevének.