¹[A karmesternek: Dávid zsoltára.] ²Az egek beszélik Isten dicsőségét, és keze munkáját hirdeti az égboltozat. ³Nappal a nappalnak mond beszédet, éj éjnek ad jelentést. ⁴Nincs szó, sem beszéd, nem hallható a hangjuk: ⁵mégis elhat szózatuk az egész földre, és szavuk a világ végére. Sátrat készített ott a napnak, ⁶amely olyan, mint egy vőlegény, aki a szobájából jön ki. Örvend, mint egy hős, hogy pályáját futhatja. ⁷Elindul az ég egyik széléről, s fordulása a másik széléig tart. Nincs semmi, ami elrejtőzhetne heve elől. ⁸Az ÚR törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket. Az ÚR bizonyságtétele bizonyos, bölccsé teszi az együgyűt. ⁹Az ÚR rendelkezései helyesek, megvidámítják a szívet. Az ÚR parancsa világos, megvilágosítja a szemeket. ¹⁰Az ÚR félelme tiszta, megáll mindörökké. Az ÚR ítéletei változhatatlanok, és minden tekintetben igazságosak. ¹¹Kivánatosabbak az aranynál, még a sok színaranynál is. Édesebbek a méznél, még a csurgatott méznél is. ¹²Szolgádat is figyelmeztetik: ha megtartja azokat, nagy jutalma van. ¹³Ki veheti észre a tévedéseket? A titkos bűnöktől tisztíts meg engem! ¹⁴Tartsd távol szolgádat az önhittségtől is, hogy ne uralkodjék rajtam; akkor feddhetetlen leszek, és sok vétektől tiszta. ¹⁵Legyenek kedvedre valók szám mondásai, és szívem gondolatai legyenek előtted, ó, URam, kősziklám és megváltóm.