¹[A karmesternek, Jedútúnnak: Dávid zsoltára.] ²Csak Istenben nyugszik meg lelkem, tőle jön szabadulásom. ³Csak ő az én kősziklám és szabadítóm; ő az én oltalmam, azért nem rendülök meg teljesen. ⁴Meddig támadtok még egy ember ellen, meddig törtök ellene valamennyien, mint megroskadt fal és düledező kerítés ellen? ⁵Csak arról tanácskoznak, hogyan vessék le őt méltóságából. Hazugságban telik kedvük, szájukkal áldanak, de szívükben átkoznak. [Szela] ⁶Csak Istenben nyugszik meg lelkem, mert tőle van reménységem. ⁷Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, ő az én oltalmam, azért nem rendülök meg. ⁸Istennél van szabadulásom és dicsőségem; ő az én erős kősziklám, Istennél van menedékem. ⁹Bízzatok őbenne mindenkor, ti népek, öntsétek ki előtte szíveteket. Isten a mi menedékünk. [Szela] ¹⁰Bizony hiábavalóak a közemberek fiai, és hazugok a főemberek fiai. Ha egy mérleg serpenyőjébe vetnék őket, mind alábbvalók lennének a semminél. ¹¹Ne bízzatok zsarolt javakban, és rablott dologgal ne kevélykedjetek. Ha gyarapszik is vagyonotok, ne abban bizakodjatok. ¹²Egyszer szólt Isten, és két dolgot hallottam: azt, hogy a hatalom Istené, ¹³és tiéd, URam, a kegyelem is. Bizony megfizetsz mindenkinek a cselekedete szerint!