¹[A karmesternek: Kórah fiainak zsoltára.] ²Halljátok meg ezt mind, ti népek, figyeljen e világ minden lakója, ³közemberek, főemberek, gazdag és szegény egyaránt! ⁴Szám bölcsességet beszél, szívem elmélkedése értelem. ⁵Példabeszédre fordítom fülemet, hárfaszóval kezdem rejtvényemet. ⁶Miért féljek a gonosz napokban, amikor nyomorgatóim bűne vesz körül, ⁷akik gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekszenek? ⁸Hiszen senki sem válthatja meg testvérét, nem adhat érte váltságdíjat Istennek. ⁹Mivel a lélek váltsága drága, végképp le kell mondani róla; ¹⁰még ha örökké élne is, és nem látná meg a sírgödröt. ¹¹De meglátja! A bölcsek is meghalnak, a bolond és ostoba is elvész; gazdagságuk másokra marad. ¹²Azt gondolják, hogy házuk örökké megmarad, és lakóhelyük nemzedékről nemzedékre; földjüket magukról nevezik el. ¹³Pedig az ember akkor sem marad meg, ha tisztességben van; hasonlít az állatokhoz, amelyeket levágnak. ¹⁴Ez a bolondok sorsa, és követőik mégis gyönyörködnek a szavukban. [Szela] ¹⁵Mint a juhok, úgy kerülnek a sírba, a halál legelteti őket, és reggel már az igazak uralkodnak. Alakjukat elemészti a sír, nem lesz lakásuk. ¹⁶Csak Isten válthatja ki lelkemet a halál kezéből, mikor magához ragad engem. [Szela] ¹⁷Ne félj, ha valaki meggazdagodik, ha házának kincse gyarapszik, ¹⁸mert semmit sem vihet el magával, ha meghal, kincse nem száll le utána. ¹⁹Ha életében áldottnak vallja is magát, és ha dicsérik is, hogy jót tett magával, ²⁰mégis atyái nemzedékéhez jut, többé sohasem lát világosságot. ²¹Mert az ember, ha tisztessége van is, de nincs okossága, hasonlít az állathoz, amelyet levágnak.