¹[A karmesternek: „A betegség” dallamára. Dávid tanítása.] ²A bolond azt mondja szívében, hogy nincs Isten. Megromlottak, és utálatos hamisságot cselekszenek, nincs, aki jót cselekedjék. ³Isten letekint a mennyből az emberek fiaira, hogy lássa, van-e közöttük értelmes, aki keresi Istent. ⁴Mindnyájan elhajlottak, és valamennyien megromlottak. Nincsen, aki jót cselekedjen, nincsen még egy sem. ⁵Hát nem okulnak a hamisan cselekvők, akik úgy eszik népemet, mintha kenyeret ennének, akik nem hívják segítségül Istent? ⁶Ott félnek majd nagy félelemmel, ahol nincs félnivaló, mert Isten szétszórja azok csontjait, akik ellened támadtak. Megszégyeníted azokat, mert Isten megvetette őket. ⁷Ó, bárcsak eljönne a Sionról Izráel szabadulása! Örül majd Jákób, és vigad Izráel, amikor az Úr jóra fordítja népe sorsát.