¹Meglakol Samária, mert dacolt Istenével. Fegyver által hullanak el, csecsemőit földhöz verik, és várandós asszonyait fölhasítják. ²Térj vissza hát, Izráel, az ÚRhoz, a te Istenedhez, mert elbuktál álnokságod miatt! ³Vigyetek magatokkal szavakat, így térjetek vissza az ÚRhoz! Mondjátok neki: Végy el minden álnokságot, és fogadj kegyesen, és ajkunk gyümölcsével áldozunk neked. ⁴Asszíria nem segít meg minket. Lóra sem ülünk, és nem mondjuk többé kezünk készítményeinek: Istenünk! Mert nálad talál irgalmat az árva. ⁵Kigyógyítom őket hűtlenségükből. Szeretem majd őket ingyen kegyelemből, mert elfordult róluk haragom. ⁶Olyan leszek Izráelnek, mint a harmat. Virágozni fog, mint a liliom, és gyökeret ver, mint a Libánon fái. ⁷Kiterjednek az ágai, és olyan lesz ékessége, mint az olajfáé, illata pedig, mint a Libánoné. ⁸Újra az ő árnyékában laknak, megelevenednek, mint a gabonamag, és virágoznak, mint a szőlőtő. Híre olyan lesz, mint a Libánon boráé. ⁹Efraim így szól: Mi közöm nekem többé a bálványokhoz?! Én meghallgatom, és figyelek rá. Olyan vagyok, mint a zöldellő ciprusfa. Tőlem származik a gyümölcsöd. ¹⁰Aki bölcs, értse meg ezeket, aki értelmes, szívlelje meg! Bizony egyenesek az ÚR útjai. Az igazak járnak azokon, az istentelenek pedig megbotlanak rajtuk.