¹[A karmesternek: Kórah fiainak tanítása.] ²Amint a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy vágyik utánad a lelkem, Istenem! ³Isten után szomjazik lelkem, az élő Isten után. Mikor mehetek el, hogy megjelenjek Isten előtt? ⁴Éjjel és nappal könnyhullatásom volt a kenyerem, mikor mindennap azt mondták nekem: Hol van a te Istened? ⁵Amikor kiöntöm lelkemet, ezekről emlékezem: milyen nagy csoportban vonultam azelőtt, és milyen hangos ujjongással és hálaadással vezettem az ünneplő sokaságot Isten házáig. ⁶Miért csüggedsz el, lelkem, miért nyugtalankodsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki az ő szabadításáért! ⁷Istenem, elcsügged bennem a lelkem, azért megemlékezem rólad a Jordán földjéről és a Hermónról, a Micár hegyéről. ⁸Örvény örvényt hív elő zuhatagjaid hangjára, minden vízáradásod és hullámod átcsapott fölöttem. ⁹Nappal kegyelmét küldte hozzám az ÚR, éjjel éneke volt velem, imádság életem Istenéhez. ¹⁰Hadd mondjam Istennek, kőszálamnak: Miért feledkeztél el rólam? Miért kell gyászban járnom az ellenség háborgatása miatt? ¹¹Olyan, mintha csontjaimat zúznák össze, amikor szorongatóim gyaláznak engem, és naponként azt mondják nekem: Hol van a te Istened? ¹²Miért csüggedsz el, lelkem, és miért nyugtalankodsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, az én szabadítómnak és Istenemnek!