¹[A karmesternek: Dávid zsoltára] ²[abból az időből, amikor Nátán próféta elment hozzá, miután Betsabéval vétkezett.] ³Könyörülj rajtam, Istenem, a te kegyelmességed szerint, nagy irgalmasságod szerint töröld el bűneimet! ⁴Moss ki egészen álnokságomból, és vétkeimből tisztíts meg engem! ⁵Mert ismerem bűneimet, és vétkem szüntelen előttem van. ⁶Egyedül ellened vétkeztem, és azt tettem, ami gonosz a szemedben. Ezért igaz, amit mondasz, és helyes az ítéleted. ⁷Íme, én vétekben születtem, és bűnben fogant engem az anyám. ⁸Íme, te a szívben levő igazságban gyönyörködsz, és bensőmben bölcsességre tanítasz engem. ⁹Tisztíts meg izsóppal, és tiszta leszek; moss meg, és fehérebb leszek a hónál. ¹⁰Hallass velem örömöt és vigasságot, hogy örvendezzenek csontjaim, amelyeket összetörtél. ¹¹Rejtsd el arcodat vétkeim elől, és töröld el minden álnokságomat! ¹²Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem! ¹³Ne vess el arcod elől, és szent lelkedet ne vedd el tőlem! ¹⁴Add vissza nekem szabadításod örömét, és az engedelmesség lelkével támogass engem. ¹⁵Hadd tanítsam útjaidra a bűnösöket, hogy a vétkezők megtérjenek hozzád. ¹⁶Szabadíts meg, mert vért ontottam, Istenem, szabadításom Istene, hogy nyelvem igazságodról zengjen. ¹⁷Uram, nyisd meg ajkamat, hadd hirdesse szám dicséretedet! ¹⁸Mert te nem kedveled a véresáldozatot, és ha égőáldozatot adnék, abban sem gyönyörködnél. ¹⁹Isten előtt a töredelmes lélek a kedves áldozat. A töredelmes és bűnbánó szívet, Istenem, nem veted meg! ²⁰Tégy jót a Sionnal kegyelmed szerint, és építsd föl Jeruzsálem kőfalait! ²¹Akkor majd kedvesek lesznek neked az igaz áldozatok: az égőáldozat és az egészen elégő áldozat; akkor majd áldozhatnak neked bikákat oltárodon.