¹[A karmesternek: „A szőlőtaposók” dallamára. Ászáfé.] ²Örvendezzetek Istennek, a mi erősségünknek, ujjongjatok Jákób Istenének! ³Dalt zengjetek, és dobot pergessetek, gyönyörű hárfát, citerával együtt. ⁴Fújjatok kürtöt újholdkor, holdtöltekor is, ünnepünk napján! ⁵Mert elvégzett dolog ez Izráelnél, Jákób Istenének rendelkezése. ⁶Bizonyságul adta Józsefnek, amikor Egyiptom ellen indult. Olyan nyelvet hallottam ott, amelyet nem ismertem: ⁷Levettem válláról a terhet, keze megmenekült a kosártól. ⁸Segítségül hívtál a nyomorúságban, és én megszabadítottalak téged. Feleltem neked a mennydörgés rejtekéből, megpróbáltalak Meríbá vizénél. [Szela] ⁹Hallgass meg, népem, hadd intselek! Ó, Izráel, bárcsak meghallgatnál engem! ¹⁰Ne legyen nálad idegen isten, és idegen isten előtt ne hajolj meg! ¹¹Én, az ÚR vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről. Nyisd ki a szádat, és én megtöltöm azt! ¹²De népem nem hallgatott szavamra, Izráel nem engedelmeskedett nekem. ¹³Ezért meghagytam őket szívük keménységében, hadd járjanak saját tanácsuk szerint. ¹⁴Ó, ha népem hallgatna rám, és Izráel az én utaimon járna! ¹⁵Rögtön megaláznám ellenségeit, és szorongatói ellen fordítanám kezem. ¹⁶Az ÚR gyűlölői hízelegnének neki, és bűnhődésük ideje örökké tartana. ¹⁷Téged pedig megelégítenélek a búza javával és sziklából folyó mézzel lakatnálak jól!