¹[A nyomorult imádsága, amikor eleped, és kiönti panaszát az ÚR előtt.] ²URam, hallgasd meg imádságomat, és jusson hozzád kiáltásom! ³Ne rejtsd el arcodat előlem, mikor szorongatnak engem; fordítsd felém füledet, mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem! ⁴Mert elenyésznek napjaim, mint a füst, és égnek a csontjaim, mint valami tűzhely. ⁵Szívem olyan, mint a letarolt és kiszáradt fű, még enni is elfelejtkezem. ⁶Jajgatásom hangjától húsom a csontomhoz tapad. ⁷Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyan lettem, mint a bagoly a romok közt. ⁸Virrasztok, és olyan magányos vagyok, mint a madár a háztetőn. ⁹Mindennap gyaláznak ellenségeim, csúfolóim átkoznak engem. ¹⁰Bizony port eszem kenyér gyanánt, és italomat könnyel vegyítem ¹¹fölindulásod és haragod miatt, mert fölemeltél engem és földhöz vertél. ¹²Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék, magam pedig, mint a fű, elszáradok. ¹³De te, URam, örökké megmaradsz, nemzedékről nemzedékre emlegetnek. ¹⁴Kelj föl, könyörülj a Sionon! Ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő. ¹⁵Mert annak még a köveit is kedvelik szolgáid, és a porán is szánakoznak. ¹⁶Félik majd az ÚR nevét a népek és a föld minden királya a te dicsőségedet, ¹⁷mert az ÚR felépíti Siont, és megmutatja magát dicsőségében. ¹⁸Odafordul a gyámoltalanok imádsága felé, és nem utálja meg imádságukat. ¹⁹Jegyezzék föl ezt a következő nemzedéknek, hogy a nép, amely még ezután lesz teremtve, dicsérhesse az URat. ²⁰Mert letekintett az ÚR szentsége magaslatáról, lenézett az ÚR a mennyekből a földre, ²¹hogy meghallja a foglyok sóhajtozását, és feloldozza a halálnak fiait. ²²Hogy hirdessék a Sionon az ÚR nevét és dicséretét Jeruzsálemben, ²³amikor egybegyűlik minden nép és ország, hogy az ÚRnak szolgáljanak. ²⁴Megtörte erőmet az úton, megrövidítette napjaimat. ²⁵Ezt mondtam: Én Istenem! Ne vigyél el engem napjaim felénél, te, kinek esztendei nemzedékről nemzedékre tartanak. ²⁶Te vetettél réges-régen alapot a földnek, az egek is a te kezed munkái. ²⁷Azok elenyésznek, de te megmaradsz. Azok elavulnak, mint a ruha, lecseréled őket, mint az öltözetet. Bizony elváltoznak, ²⁸de te ugyanaz vagy, és éveid nem fogynak el. ²⁹Szolgáid fiai megmaradnak, és utódaik is színed előtt lakoznak.