¹[A karmesternek: „A liliomok” dallamára. Intelem, Ászáf zsoltára.] ²Figyelj ránk, Izráel pásztora, aki Józsefet mint juhnyájat vezeted. Te, aki kerúbokon ülsz, jelenj meg fényeddel! ³Efraim, Benjámin és Manassé előtt támaszd föl hatalmadat, és jöjj el, hogy megszabadíts minket! ⁴Istenem, állíts helyre minket, és ragyogtasd ránk arcodat, hogy megszabaduljunk! ⁵Seregek URa, Istene, meddig haragszol néped könyörgésére? ⁶Könnyhullatás kenyerével eteted és könnyhullatás árjával itatod őket. ⁷Vita tárgyává tettél minket szomszédaink között, ellenségeink csúfolódnak rajtunk. ⁸Seregek Istene, állíts helyre minket, ragyogtasd ránk arcodat, hogy megszabaduljunk! ⁹Egy szőlőtőt hoztál ki Egyiptomból; kiűzted a népeket, és elültetted azt. ¹⁰Helyét elegyengetted előtte, gyökeret eresztett, és ellepte a földet. ¹¹Hegyeket takart el az árnyéka, és vesszői olyanok lettek, mint termetes cédrusfák. ¹²Indáit a tengerig eresztette, hajtásait a folyamig. ¹³Miért rontottad le kerítését, hogy minden járókelő szaggathasson róla? ¹⁴Pusztítja azt a vaddisznó, és lelegeli a mezei vad. ¹⁵Ó, Seregek Istene! Kérlek, térj vissza hozzánk, tekints alá az egekből, lásd és vedd gondjaidba e szőlőtőt! ¹⁶És a csemetét is, amelyet jobbod ültetett, a fiút, akit fölneveltél! ¹⁷Mert megégett a tűzben, levágták. Vesszenek el arcod haragjától! ¹⁸Legyen kezed a férfival, jobbod azzal az emberfiával, akit fölneveltél magadnak, ¹⁹és mi nem térünk el tőled! Eleveníts meg minket, és mi imádjuk nevedet. ²⁰Seregek URa, Istene! Állíts helyre minket! Ragyogtasd ránk arcodat, hogy megszabaduljunk!