¹[Dávid zsoltára. Templomszentelési ének.] ²Magasztallak, URam, hogy fölemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek rajtam. ³URam Istenem, hozzád kiáltottam, és meggyógyítottál engem. ⁴URam, felhoztad lelkemet a sírból, fölélesztettél a sírba szállók közül. ⁵Dicsérjétek az URat, ti hívei! Dicsőítsétek szent emlékezetét. ⁶Mert csak egy pillanatig tart haragja, de élethossziglan való jóakarata. Este bánat tér be, reggelre itt a vidámság. ⁷Jó sorsomban azt mondtam: Nem rendülhetek meg soha. ⁸URam, jóvoltodból megszilárdítottál, mint egy hatalmas hegyet, de mikor elrejtetted arcodat, megrettentem. ⁹Hozzád kiáltok, URam! Az én URam irgalmáért könyörgök! ¹⁰Mit használ nekem a vérem, ha sírba szállok? Dicsér-e téged a por, hirdeti-e igazságodat? ¹¹Hallgass meg, URam, könyörülj rajtam! URam, légy segítségem! ¹²Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel. ¹³Ezért zengedezek szentségednek, és nem hallgatok el, URam Istenem, mindenkor hálát adok neked.