¹Ekkor az ÚR így szólt Jóbnak a forgószélből: ²Rajta, övezd föl derekadat férfiasan! Én kérdezlek, te pedig taníts engem! ³Vajon semmivé teheted-e az én igazságomat; kárhoztathatsz-e engem azért, hogy te légy igaz? ⁴Van-e olyan a karod, mint Istené, mennydörgő hangon szólsz-e, mint ő? ⁵Ékesítsd csak föl magad fenséggel és méltósággal. Ruházd föl magadat ékességgel és dicsőséggel! ⁶Öntsd ki haragod tüzét, láss meg minden kevélyt, és alázd meg őket! ⁷Láss meg minden kevélyt, és törd meg őket, és tipord el helyükön a gonoszokat. ⁸Rejtsd el mindnyájukat a porba, arcukat fedd be mélységes sötéttel. ⁹Akkor én is dicsőítlek, mert jobbod téged megsegített! ¹⁰Nézd csak a vízilovat: én teremtettem, mint téged is; fűvel él, mint az ökör! ¹¹Nézd csak, milyen erős a dereka, és milyen erősek hasizmai! ¹²Hajlítja farkát, mint valami cédrust, combjának inai egymásba fonódnak. ¹³Csontjai érccsövek, lábszárai olyanok, mint a vasrudak. ¹⁴Isten alkotásainak remeke ez. Alkotója fegyvert is adott neki. ¹⁵A hegyek adnak neki terményt, és a mező minden vadja ott játszadozik. ¹⁶Lótuszbokrok alatt hever, a nádasok és mocsarak búvóhelyein. ¹⁷Elfedi őt a lótuszbokrok árnya, körülveszik a folyóparti füzek. ¹⁸Ha árad is a folyó, nem nyugtalankodik; biztonságban van, még ha szájáig érne is a Jordán. ¹⁹Elfoghatják-e őt szemtől szemben, vagy átfúrhatják-e az orrát?