¹Mert a sok bölcsességben sok szomorúság is van, és aki gyarapítja tudását, gyarapítja a gyötrelmet is. ²Azt mondtam a szívemben: rajta, próbálkozz a vigassággal, hogy lásd meg, mi a jó! És íme, az is hiábavalóság! ³A nevetésről azt mondtam: bolondság! A vigasságról pedig: mit használ az! ⁴Elhatároztam szívemben, hogy borivásra adom magam – persze úgy, hogy szívemet a bölcsesség vezesse –, és kipróbálom ezt a bolondságot, míg meg nem látom, hogy mi az, amit a legjobb tenniük az emberek fiainak az ég alatt életük minden napján. ⁵Igen nagy dolgokat cselekedtem: házakat építettem, és szőlőt ültettem magamnak. ⁶Csináltattam magamnak kerteket és ligeteket, és ültettem beléjük mindenféle gyümölcstermő fát. ⁷Csináltattam magamnak víztároló tavakat, hogy belőlük öntözzem a fák sarjadó erdejét. ⁸Szereztem szolgákat és szolgálókat, házamnál nevelkedett szolgáim is voltak. Marhám és juhnyájam is több volt, mint azoknak, akik elődeim voltak Jeruzsálemben. ⁹Gyűjtöttem magamnak ezüstöt és aranyat is, királyok és tartományok kincsét. Szereztem magamnak énekeseket és énekesnőket és azt, ami a férfit gyönyörködteti: szép nőket. ¹⁰Naggyá lettem, és felülmúltam mindazokat, akik elődeim voltak Jeruzsálemben, és a bölcsességem is megmaradt nekem. ¹¹Nem tagadtam meg szememtől, bármit is kívánt, és nem vontam meg szívemtől semmi vigasságot; hanem szívem örvendezett minden jónak, amit munkámmal gyűjtöttem, hiszen ez volt a jutalmam minden erőfeszítésemért. ¹²De amikor ránéztem minden művemre, amelyet kezem alkotott, és munkámra, amelyet fáradsággal végeztem: íme, mind hiábavalóság és szélkergetés volt az, és nincsen annak semmi haszna a nap alatt! ¹³Azután nekiláttam, hogy megfigyeljem a bölcsességet meg a bolondságot és az esztelenséget, azaz hogy mit cselekszenek az emberek, akik a király után következnek. Csak azt, amit régen is cselekedtek. ¹⁴Láttam, hogy hasznosabb a bölcsesség a bolondságnál, ahogyan a világosság is hasznosabb a sötétségnél. ¹⁵A bölcs fejéhez szem is tartozik, a bolond pedig sötétben jár. De fölismertem, hogy ugyanaz lesz a vége mindegyiküknek. ¹⁶Azért ezt mondtam magamban: ugyanaz lesz a sorsom, mint a bolondé. Akkor tehát mit ér, ha bölcsebb vagyok? Azt mondtam hát magamban: ez is hiábavalóság! ¹⁷Mert sem a bölcsre nem emlékeznek örökké, sem a bolondra, mert az eljövendő időben már mind feledésbe merül. És éppúgy meghal a bölcs, mint a bolond. ¹⁸Azért meggyűlöltem az életet, mert gonosznak tűnt nekem az, ami a nap alatt történik; mert mindez hiábavalóság és szélkergetés. ¹⁹Meggyűlöltem a munkámat is, mindazt, amit végeztem a nap alatt, mivel azt valaki másra kell hagynom, aki utánam következik. ²⁰És ki tudja, bölcs lesz-e az, vagy bolond. Mégis rendelkezik munkámmal, amellyel fáradoztam, és amelyet bölcsen végeztem a nap alatt! Ez is hiábavalóság! ²¹Azért oda jutottam, hogy teljesen elkeseredett a szívem minden munkám miatt, amit végeztem a nap alatt. ²²Mert van olyan ember, aki a munkáját bölcsességgel, tudással és jó eredménnyel végezte el, mégis olyan embernek adja azt örökségül, aki semmit sem dolgozott érte. Ez is hiábavalóság, és nagyon rossz! ²³Mert mi marad meg az embernek minden munkájából és elméje törekvéséből, mellyel munkálkodott a nap alatt? ²⁴Mert mindennap szomorúság és bosszúság gyötri, még éjjel sincs nyugta az elméjének. Ez is hiábavalóság! ²⁵Nincs hát egyéb jó az ember számára, mint hogy egyék, igyék, és úgy éljen, hogy örömét lelje munkájában. Megláttam, hogy Isten kezéből jön ez is. ²⁶Mert vajon ki ehetne és élhetne kedvére nélküle? ²⁷Mert annak az embernek, aki Isten szemében jó, ő bölcsességet, tudást és örömöt adott. A bűnösnek pedig azt a foglalatosságot adta, hogy gyűjtsön, halmozzon, és azután annak adja azt, akit Isten jónak talál. Ez is hiábavalóság és szélkergetés.