¹Vesd kenyeredet a víz színére, és napok múltán megtalálod azt. ²Adj belőle részt hétnek vagy nyolcnak is, mert nem tudod, milyen veszedelem következik a földre. ³Mikor a sűrű fellegek megtelnek, esőt adnak a földre. Akár dél felé, akár északra dől le a fa, ahová ledől, ott marad. ⁴Aki a szelet figyeli, az nem vet, és aki a sűrű felhőre néz, az nem arat. ⁵Ahogyan nem ismered a szél útját és a csontok formálódását a várandós asszony méhében, úgy nem ismerheted meg Isten munkáját sem, aki mindezt véghezviszi. ⁶Reggel vesd el magodat, és este se pihentesd kezedet, mert nem tudod, melyik jobb: ez-e vagy amaz, vagy mindkettő egyaránt jó lesz. ⁷Valóban édes a világosság, és jó látni szemünkkel a napot. ⁸Azért ha sok esztendeig él is az ember, mindig örvendezzen, de emlékezzék meg a sötét napokról, mert az sok lesz, és ami eljön, az is mind hiábavalóság.