¹Ha a fejedelem haragja fölgerjed ellened, ne hagyd el helyedet, mert a szelídség nagy bűnöket is lecsöndesít. ²Van egy baj, amelyet láttam a nap alatt, egy olyan tévedés, amely a fejedelemtől származik: ³az, hogy a bolondságot nagy méltóságra emelik, az előkelők pedig alacsony sorban ülnek. ⁴Láttam, hogy a szolgák lovon ültek, a fejedelmek pedig gyalog mentek a földön, mint a szolgák. ⁵Aki vermet ás, beleesik, aki a kerítést lerontja, azt megmarja a kígyó. ⁶Aki követ tör, megsértheti magát azzal; aki fát hasogat, veszedelemben forog. ⁷Ha a vas megtompul, és nem köszörülik ki az élét, akkor az embernek jobban meg kell feszítenie erejét. A bölcsesség pedig minden dolog elintézésénél eredményre vezet. ⁸Ha megmar a kígyó, mielőtt megbűvölnék, akkor semmi haszna sincs belőle a bűvölőnek. ⁹A bölcs ember szájának beszéde kedves, a bolondot azonban saját ajka nyeli el. ¹⁰Szája beszédének kezdete bolondság, és a vége szörnyű balgaság. ¹¹A bolond szaporítja a szót, pedig nem tudja senki, hogy mi következik, és ami majd ezután lesz, azt ki mondja meg neki? ¹²A bolondot úgy kifárasztja munkája, hogy a városba se tud bemenni. ¹³Jaj neked, ország, ha királyod gyermek, és fejedelmeid már reggel lakomáznak! ¹⁴Boldog vagy, te ország, ha királyod nemes ember, és fejedelmeid rendes időben esznek, a test erejéért, nem pedig a részegségért. ¹⁵Ha rest az ember, beroskad a gerenda, és ha ölbe teszi kezét, csöpög a háztető. ¹⁶Mulatság kedvéért rendeznek lakomát, és bor vidámítja meg az élőket, de pénzért lehet mindezt megszerezni. ¹⁷Még gondolatban se átkozd a királyt, és hálószobádban se átkozd a gazdagot, mert az égi madár is elviszi a szót, és a madár is megjelenti beszédedet.