¹Az ÚR pedig egy nagy halat rendelt, hogy lenyelje Jónást. Jónás pedig három nap és három éjjel volt a hal gyomrában. ²És Jónás imádkozott az ÚRhoz, az ő Istenéhez a hal gyomrából. ³Azt mondta: Nyomorúságomban az ÚRhoz kiáltottam, és ő meghallgatott engem. A Seol torkából kiáltoztam, és te meghallottad szavamat. ⁴Mert mélységbe vetettél engem, a tenger közepébe; körülfogott a víz, habjaid és hullámaid mind átcsaptak rajtam! ⁵Azt gondoltam: Elvetettél a szemed elől. Bárcsak láthatnám még szentséged templomát! ⁶Torkomig értek a vizek, a mélység árja vett körül engem, hínár szövődött a fejemre. ⁷Lesüllyedtem a hegyek alapjáig, örökre bezáródtak mögöttem a föld zárjai. De te kiemelted életemet a mélységből, URam, Istenem! ⁸Amikor elcsüggedt a lelkem, az ÚRra emlékeztem, és könyörgésem eljutott hozzád, szentséged templomába. ⁹Akik a hiábavaló bálványokra ügyelnek, elhagyják azt, aki kegyelmes hozzájuk. ¹⁰De én hálaadó énekkel áldozom neked, megadom, amit megfogadtam. Az ÚRé a szabadítás! ¹¹Erre az ÚR parancsolt a halnak, és az kivetette Jónást a szárazra.