¹Ne bízzatok hát az emberben, akinek csak egy lehelet van az orrában, mert ugyan mire becsülhető ő? ²Mert íme, az Úr, a Seregek URa megvonja Jeruzsálem és Júda ellátását és támaszát, a támaszt, amelyet a kenyér és a víz jelent, ³a hőst és a hadakozót, a bírót és a prófétát, a jóst és a vént, ⁴az ötven ember hadnagyát, a tiszteletre méltó embert, a tanácsost, az ügyes mestert és a varázsláshoz értőt. ⁵Gyermekeket adok nekik fejedelemül, és sihederek uralkodnak rajtuk. ⁶A nép egymást nyomorgatja, egyik ember a másik ellen támad, mindegyik a társa ellen: a gyermek az öreg ellen, a becstelen a tisztességes ellen. ⁷Ha valaki megragadja atyja nemzetségéből való rokonát, és azt mondja neki: „Neked még van ruhád, légy fejedelmünk, és légy úrrá e romláson”, ⁸ez azon a napon így fog fölkiáltani: „Nem leszek sebkötöző, nincsen házamban sem kenyér, sem ruha, ne tegyetek engem a nép fejedelmévé!” ⁹Mert megbotlik Jeruzsálem, és elesik Júda, mivel nyelvük és cselekedeteik az ÚR ellen vannak, és dicsőséges tekintetét ingerlik. ¹⁰Arckifejezésük tesz bizonyságot ellenük, bűneikkel Sodoma módjára kérkednek, nemhogy eltitkolnák. Jaj a lelküknek, mert maguknak szereztek bajt. ¹¹Mondjátok az igaznak, hogy jó dolga lesz, mert cselekedetei gyümölcsével élhet. ¹²Jaj a gonosznak, rossz dolga lesz, mert kezének cselekedete szerint fizetnek neki! ¹³Ó, népem! Nyomorgatóid gyermekek, és asszonyok uralkodnak rajtad. Népem! Vezéreid hitetők, és rossz útra viszik lépteidet. ¹⁴Előállt perelni az ÚR, és itt áll, hogy ítélje a népeket. ¹⁵Az ÚR ítéletre hívja népe véneit és fejedelmeit: Hiszen ti lelegeltétek a szőlőt, szegénytől rabolt holmi van házaitokban. ¹⁶Milyen dolog az, hogy népemet összezúzzátok, és a szegényeket összetöritek? – így szól az Úr, a Seregek URa. ¹⁷Ezt mondja az ÚR: Mivel Sion leányai fölfuvalkodtak, és magasra tartott nyakkal járnak, szemükkel kacsingatnak, finomkodva lépkednek, és lábukkal csengést-bongást keltenek: ¹⁸megkopaszítja az ÚR Sion leányainak fejét, és fölfedi mezítelenségüket. ¹⁹Azon a napon eltávolítja az ÚR ékességeiket, lábpereceiket, fejdíszüket és a holdacskákat, ²⁰a fülbevalókat, a karpereceket és fátylakat, ²¹a pártákat, a lábláncokat, az öveket, az illatos szelencéket és amuletteket, ²²a gyűrűket és orrpereceket, ²³az ünneplőruhákat, a palástokat, a nagy kendőket és az erszényeket, ²⁴a tükröket, a gyolcsingeket, a fejfedőket és a vállkendőket. ²⁵Akkor a balzsamillat helyén büdösség és az öv helyén kötél lesz, a bodorított haj helyén kopaszság, a szép köpeny helyén zsákruha, a szépség helyén pedig homlokra sütött bélyeg lesz. ²⁶Férfiaid fegyver által hullnak el és vitézeid harcban. ²⁷Szomorkodnak és gyászolnak a kapukban, és kifosztva ülnek a földön. ²⁸Hét asszony ragad meg egy férfit azon a napon, és azt mondja: A saját kenyerünket esszük, és a magunk ruhájába öltözünk, csak hadd viseljük nevedet! Vedd le rólunk gyalázatunkat!