¹Én, Nebukadneccar, békében éltem házamban és jólétben a palotámban. ²De egy álmot láttam, és az megrettentett engem; ágyamban támadt gondolataim és elmém látomásai megháborítottak engem. ³Ezért parancsot adtam, hogy hozzák elém Babilón összes bölcsét, hogy az álom jelentését mondják meg nekem. ⁴Akkor eljöttek az írástudók, a varázslók, a káldeusok és a jövendőmondók, és én elmondtam nekik az álmot, de a jelentését nem tudták megmondani nekem. ⁵Végül bejött elém Dániel, akinek Baltazár a neve, mint az én istenem neve, akiben a szent istenek lelke van, és elmondtam neki az álmot. ⁶Baltazár, te, az írástudók feje! Tudom, hogy a szent istenek lelke van benned, és semmi titok nem marad rejtve előtted! Mondd el álmombeli látomásaimat, amelyeket láttam, és azok jelentését! ⁷Elmém látomásai az én ágyamban ezek voltak: Láttam, hogy íme, egy fa áll a föld közepén, amely rendkívül magas. ⁸Nagy volt a fa és erős, magassága az égig ért, és az egész föld széléig látható volt. ⁹Levelei szépek voltak, gyümölcse sok, és mindenki számára volt rajta táplálék. Alatta árnyékot talált a mező vadja, ágain égi madarak lakoztak, és róla evett minden élőlény. ¹⁰Majd láttam az ágyamban, elmém látomásaiban, hogy íme, egy Őr, egy Szent szállt alá az égből. ¹¹Hangosan kiáltott, és így szólt: Vágjátok ki a fát, és vagdaljátok le az ágait, rázzátok le leveleit, és hányjátok szét gyümölcseit! Meneküljenek el alóla a vadak és ágairól a madarak. ¹²De gyökereinek törzsökét hagyjátok meg a földben, vas- és rézbilincsbe verve a mező füvén. Égi harmat öntözze, és az állatokkal együtt a föld füve legyen az osztályrésze. ¹³Emberi értelme változzék el, állati értelmet kapjon, és hét idő múljék el fölötte. ¹⁴Az Őrök határozata ez a rendelet, és a Szentek parancsa ez a végzés, hogy megtudják az élők, hogy a Felséges uralkodik az emberek birodalmán, és annak adja azt, akinek akarja, és a legalacsonyabb embert is fölemelheti. ¹⁵Ezt az álmot láttam én, Nebukadneccar király, és te, Baltazár, mondd meg a jelentését, mivel birodalmam egyetlen bölcse sem tudta nekem megmondani az álom jelentését. De te tudod, mert a szent istenek lelke van benned. ¹⁶Ekkor Dániel, akinek Baltazár a neve, közel egy óráig rémüldözött, és gondolatai megháborították őt. Ekkor így szólt a király: Baltazár, az álom és annak jelentése ne háborítson meg téged! Baltazár így felelt: Uram, szóljon az álom a gyűlölőidről, annak értelme pedig az ellenségeidről! ¹⁷A fa, amelyet láttál, amely nagy és erős volt, és amelynek magassága az égig ért, és ellátszott egészen a föld széléig; ¹⁸levelei szépek voltak, gyümölcse sok volt, és táplálék volt rajta mindenkinek; alatta tartózkodott a mező vadja, és ágain laktak az égi madarak. ¹⁹Te vagy az, ó, király, aki naggyá és erőssé lettél, akinek nagysága megnövekedett, és fölér az égig, és hatalmad elér a föld végéig. ²⁰Hogy pedig a király az Őrt és a Szentet látta leszállni az égből, aki azt mondta: „Vágjátok ki a fát, és pusztítsátok el, de gyökereinek törzsökét hagyjátok a földben vas- és rézbilincsekbe verve a mező füvén, és égi harmat öntözze, és a mezei állatok között legyen osztályrésze, amíg csak a hét idő el nem múlik fölötte”, ²¹annak ez az értelme, ó, király, és a Felséges végzése ez, amely bekövetkezik uramra, a királyra: ²²kivetnek téged az emberek közül, és a mezei állatokkal fogsz lakni, és füvet adnak enni neked, mint az ökröknek, és égi harmat öntöz téged, és hét idő múlik el fölötted, míg meg nem érted, hogy a Felséges uralkodik az emberek birodalmán, és annak adja azt, akinek akarja. ²³Annak pedig, hogy azt mondták, hogy a fa gyökereinek törzsökét hagyják meg, ez a jelentése: visszakapod birodamadat, mihelyt elismered, hogy az Ég uralkodik. ²⁴Azért, ó, király, fogadd el tanácsomat, és szabadulj meg vétkeidtől igazság által és hamisságaidtól a szegényekhez való irgalmasság által. Így talán tartós lesz a békességed. ²⁵Mindez beteljesedett Nebukadneccar királyon. ²⁶Tizenkét hónap múlva, amikor a babilóni királyi palota tetején sétált, ²⁷így szólt a király: Nemde ez az a nagy Babilón, amelyet én építettem ki királyi székhelyül hatalmam ereje által, fenségem dicsőítésére? ²⁸Még a szó a király szájában volt, amikor szózat szállt le az égből: „Neked szól ez, ó, Nebukadneccar király: a birodalom elvétetett tőled! ²⁹Kivetnek téged az emberek közül, és a mezei állatok közt fogsz lakni, és füvet adnak enni neked, mint az ökröknek, és hét idő múlik el fölötted, amíg föl nem ismered, hogy a Felséges uralkodik az emberek birodalmán, és annak adja azt, akinek akarja.” ³⁰Azon nyomban betelt a beszéd Nebukadneccaron: kivetették az emberek közül, és füvet evett, mint az ökrök, és égi harmat öntözte testét, míg végül a szőre úgy megnőtt, mint a sas tolla, és a körmei úgy megnyúltak, mint a madarak karmai. ³¹Amikor eltelt ez az idő, én, Nebukadneccar, az égre emeltem szememet, és értelmem visszatért. Áldottam a Felségest, dicsértem és dicsőítettem az örökké Élőt, akinek hatalma örökkévaló hatalom, és országa megmarad nemzedékről nemzedékre. ³²A föld összes lakója olyan, mint a semmi; akarata szerint cselekszik az ég seregével és a föld lakóival. Nincs, aki lefoghatná kezét, és azt mondhatná neki: Mit cselekedtél? ³³Abban az időben visszatért az értelmem, és királyságom dicsőségére az én tisztességem és méltóságom is visszatért hozzám. Tanácsosaim és főembereim fölkerestek, visszahelyeztek királyságomba, és még nagyobb hatalmat nyertem. ³⁴Most azért én, Nebukadneccar, dicsérem, magasztalom és dicsőítem az ég Királyát, mert minden cselekedete igaz, útjai igazságosak, és meg tudja alázni azokat, akik kevélységben járnak.