¹Ezután Dávid elment onnan, és Éngedi erődjében tartózkodott. ²Amikor Saul visszatért a filiszteusok üldözéséből, megüzenték neki: Íme, Dávid Éngedi pusztájában van! ³Erre Saul maga mellé vett egész Izráelből háromezer válogatott embert, és elment, hogy megkeresse Dávidot és embereit a vadkecskék kőszikláján. ⁴Eljutott az út menti juhaklokhoz, ahol egy barlang is van. És Saul bement oda, hogy szükségét végezze, Dávid és emberei pedig a barlang rejtekében voltak. ⁵Akkor azt mondták Dávidnak az emberei: Íme, ez az a nap, amelyről azt mondta neked az ÚR: Íme, kezedbe adom ellenségedet, tégy vele, amit jónak látsz. Akkor fölkelt Dávid, és lopva levágta Saul köpenyének a szárnyát. ⁶Dávid szíve megesett rajta, miután levágta Saul köpenyének a szárnyát, ⁷és azt mondta embereinek: Oltalmazzon meg engem az ÚR attól, hogy ilyen dolgot cselekedjem az én uram, az ÚR fölkentje ellen, hogy kezet emeljek rá. Mert az ÚR fölkentje ő. ⁸Akkor Dávid kemény szavakkal megfeddte embereit, és nem engedte meg nekik, hogy Saulra támadjanak. Miután pedig Saul elindult a barlangból, és elment az úton, ⁹Dávid is fölkelt, kiment a barlangból, és így kiáltott Saul után: Uram, király! Mikor pedig Saul hátratekintett, Dávid arccal a földig hajolt, és leborult előtte. ¹⁰Akkor Dávid ezt mondta Saulnak: Miért hallgatsz az olyan emberek szavára, akik azt mondják: Íme, Dávid a vesztedre tör? ¹¹Íme, a mai napon saját szemeddel láthattad, hogy az ÚR kezembe adott téged a barlangban. Mondták is, hogy öljelek meg, de én megszántalak, és azt mondtam: Nem emelem föl kezemet az én uram ellen, mert az ÚR fölkentje ő. ¹²Nézd csak, atyám, nézd! Igen, itt van a köpenyed szárnya a kezemben, mert amikor levágtam azt, nem öltelek meg téged! Azért értsd meg ebből, és lásd be, hogy nincs az én kezemben hamisság és semmi gonoszság. Nem vétkeztem ellened, de te mégis életem után leselkedsz, hogy elveszítsed. ¹³Az ÚR tegyen ítéletet köztem és közted, és álljon bosszút az ÚR érettem rajtad, de az én kezem nem lesz ellened! ¹⁴Ahogy a régi példabeszéd mondja: a gonoszoktól gonoszság származik, de én nem emelem föl kezemet ellened. ¹⁵Ki ellen vonult ki Izráel királya? Kit üldözöl? Egy holt ebet vagy egy bolhát? ¹⁶Legyen azért az ÚR ítélőbíró, és ő tegyen ítéletet köztem és közted. Tekintsen ügyemre, és perelje peremet, és szabadítson meg engem a kezedből. ¹⁷Amikor Dávid elmondta ezeket a szavakat Saul előtt, ő ezt mondta: A te szavad-e ez, Dávid fiam? És Saul fennhangon sírni kezdett. ¹⁸Majd azt mondta Dávidnak: Te igazságosabb vagy nálam, mert jót cselekedtél velem, pedig én rosszal fizettem neked. ¹⁹És értésemre adtad nekem a mai napon, hogy milyen jót tettél velem, hogy az ÚR a kezedbe adott engem, és te mégsem öltél meg. ²⁰Mert ha valaki megtalálja ellenségét, békében útjára bocsátja-e? Ezért hát fizessen neked jóval az ÚR azért, amit ma tettél velem. ²¹Most pedig, mivel tudom, hogy te király leszel, és Izráel királysága a te kezedben állandó lesz, ²²esküdj meg nekem az ÚRra, hogy nem fogod kiirtani utódaimat, és nevemet nem fogod kitörölni atyám házából! ²³Dávid megesküdött Saulnak, és Saul hazament, Dávid és emberei pedig fölmentek a sziklavárba.